Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)
vagy mai költőt olvasnak. Érzésem szerint, már amennyire én a mai fiatalságot ismerem és ismerhetem, kb. ez a nagy különbség a két nemzedék Ady-élménye között. Persze nem állítom, hogy én tökéletes biztonsággal nyilatkozhatom a mai nemzedékről, mert abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az ifjúságnak csak a legjavával érintkezem, azokkal, akik a megmaradt egyetemi óráimra eljárnak minden önző szándék és reménység nélkül. Tehát azt az ifjúságot, amelyet ma szidni szoktak, különböző ellenszenves tulajdonságai miatt, én egyszerűen nem is ismerem, nem is látom őket. Akikről beszélek, azok a legjobbak. De a legjobbaknál is fennáll ez a különbség az ő nemzedékük és az én nemzedékem Ady-élménye között. Ennyi a mondanivalóm erről a kérdésről. Kérdés: A breváriumban lekicsinylően nyilatkozott Ady prózájáról, novelláiról és publicisztikájáról. Fenntartja-e ezt a véleményét? Novelláiról ma is csak bizonyos fenntartással nyilatkozhatom. Én tudom, hogy ránézve is és nagyon sokunkra nézve egy-egy ilyen apró novellának a megírása sokszor csak azt a 20 vagy 25 koronát jelentette, amit kapott érte az ember. Véletlenül akadnak ezek között az odavetett novellák között remekművek is, erről már csak a zseni tehet, mondhatni öntudatlanul. Ami a publicisztikát illeti, itt óriási különbséget jelent az. hogy ma már teljesen ismerjük ez irányú működését és láthatjuk azt, hogy ez az ember nem egy fejjel a falnak rohanó és a dolgokat csak költői szemmel, mondhatni felületesen megítélő ember volt, hanem egy nagyon is mélyen látó, a dolgokat megértő igazi publicista, aki amellett stílusának erejével adott alapot publicisztikai írásainak, ha tehát ma írnék Ady prózájáról, ki sem mondhatom, hogy mekkora százalékkal nőne meg az az elismerés, amely elég gyéren csordogált még az Ady-breváriumban. Kérdés: Még egy kérdés a breváriummal kapcsolatban. Miért csak a Szeretném, ha szeretnének-ig megy el a versek elemzésével? Ennek egyszerű, mondhatni fizikai okai voltak. A könyvvel egy bizonyos időre el kellett készülnöm és a befejezése kétségtelenül kissé oda van csapva, ezt a hibáját ma annyi esztendő után sok egyéb hibája mellett nyugodtan elismerhetem. Említettem az előbb, hogy mennyi rosszat hallottam, olvastam erről a könyvről, hát ez még a legkevésbé rossz, mert ezt még meg tudom magyarázni azzal, hogy kénytelen voltam határidőre befejezni. De a könyv írásának mégis volt egy meghatóan szép eredménye. Egy részét tudniillik Kisbaconban, az apai házban írtam, s apám rész-