Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Bevezetés

tartja szükségesnek kétrészes vezércikket irni a Hetilapba.' Ugyanakkor ez év április 11-én a Jelenkor már arról tudósít, hogy „. .. Nem merjük a naponként meghalálozottak számát kitenni", május 16-án pedig arról, hogy Zólyom környéke tizenkétezer lakosának körülbelül kétharmada bükkfakérgen és szecskán él, s beszámolóját nyomasztó szorongással zárja: „. . . Szomorú sejtésekikel nézünk a jövő év vége elibe s végreményünik egyedül az Isten."

8 Lapozgatva ez aggodalommal teli beszámolókat, híradásokat, a Pesti Hirlap hasábjain — nem sokkal Táncsics névtelen helyszíni figy elemeztető je után — szokatlan című vezércikkek r.orára lehetünk figyelmesek. A lap 826. és 828—831. számaiban, 1847. február 7. és 16. között, A nyomor és óvszerei címmel ötrészes vezércikk-sorozat jelent meg, amely drámai erővel, lényegre törő éleslátással és halasztást nem tűrő felelősségtudattal vetette fel a nemzeti nyomorúság problémáját, s ami mögötte meghúzódott — a feudális úrbériség szolgarendjét, a nemesi adómentesség képtelenségét, a társadalom és az állam beteg voltát. A cikksorozat, amelyet szerzője végig három csillaggal szignált, alighanem a legsötétebb, egyben a legtárgyiasabb helyzetfeltárás a magyar jobbágyság múlt századi életviszonyairól. Számos vonatkozásban olyan, mintha a falukutató népi íróik valamelyikének 1930 körül írott szociografikus beszámolóit, a Puszták népe, a Gyepsor, a Viharsarok egyik fejezetét olvasnánk. Szerzője, aki elsőként vállalkozott a reformkorban az egész magyar parasztság helyzetének áttekintésére, s először világított rá hazánkban a „néma forradalom" jelenlétére — ezt szinte bizonyosan állíthatjuk — Eötvös József volt, az ötrészes ciktksorozat az ő tollából jelent meg a sajtóban. 2 Felrázni és szemléltetni akar, s a társadalmi csapás beláthatatlan nemzeti kihatásaira kíván ráébreszteni a tanulmány szerzője, így már megnyilatkozása első mondataiban izgatottan exponálja a szólásra kényszerítő problémát. A nemesi-rendi illuziökikal szemben a. realista helyzetfelmérés bevezető mondatai a gyarmati sorban vegetáló Irlandéhoz hasonlítják a magyar jobbágyság sorsát. Mindezt pedig pusztulással fenyegető nemzeti veszélyként idézi olvasói elébe a tanulmányíró. A nyomasztó aktualitás mellett Eötvös vezércikksorozatát a konzervatív reakció sajtóorgánumának, a Budapesti Híradónak egyik támadó cikke 7 Hetilap 1847. 124. sz. (III. 9.), 133. sz. (IV. 9.); 136. sz. (IV. 20.) Wesselénvi cikkei: 1847. 123-124. sz. (III. 5-9.) 8 Jelenkor 1847. 29. sz. (IV. 11.)., ill. 39. sz. (V. 16.)