Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

De éppoly bizonyos harmadszor: hogy ámbár a törvény az egyes birtokosnak nemesi javára nézve szabad rendelkezési jogot nem adott, s az öröködési rendszert meghatározó, mindenki tulajdonáról mégis rendel­kezhetik, s hogy az avitáckási törvények az örökösök jogait nem biztosítják. Mire nézve egyes bizonyításokat felhozni nem szükséges, alig lévén család, mely jószágai között olyanokat nem bírna, mik, ha az aviticitás szem előtt tartatik, másokat ne illetnének. S szükséges-e a negyedikről szólanunk? ki nem ismeri a különbséget, mely valamint a nemes s nem-nemes ember, úgy a nemes s nem-nemes birtok között létezik? Iki nem tudja, hogy az előbbinek jellemző tulajdona a tehermentesség; mintha a törvény ki akarná mondani, hogy e hazában minden azon mértékben tartatik nemesnek, amily mértékben nem részesül a hon közterheiben. Személy és birtok iránti törvényhozásunk között a legnagyobb hasonlat létezik. Ily birtokviszonyok mellett a haladás nem remélhető. Valódi tulajdon nélkül valódi szorgalom nem létezhet. Hol a földbirtok bizonytalan, bizonytalanná válnak minden egyéb birtokviszonyok is. Hol a földbirtokot s örökösödési rendszert szabályozó törvények meg nem tartatnak, sőt maga a törvényhozás rendelkezéseinél ezen törvényeket tekintetbe nem veszi (mi nálunk már számos esetekben történt), a polgári törvény a polgárok szerződéseiben csak akadályul tekintetik, s a jogtudo­mány a törvény kijátszását tűzi ki magának feladatul. Hol végre a birtoknak egy része minden tehertől ment, s a közállomány, szükséges költségeit illetőleg, csak a birtoknak másik részére támaszkod­hatik, ott a törvényhozó azon föld birtokosát, mely az adónak alapját képezi, szüntelen gyámság alatt kénytelen tartani. Ha e bajakon segíteni akarunk: kettő szükséges. 1) Hogy birtokviszonyainkat szabályozó törvényeink úgy változtassanak meg, hogy mindenki földbirtokára nézve, bizonyos föltételek alatt, való­ságos tulajdonossá válhassak. 2) Hogy minden birtok hasonló terheknek vettessék alá. Az első csak az ősiség megszüntetése s célszerű örökváltsági törvény által eszközölhető. A második az adó kérdésének igazságos eldöntésétől függ. Mikről külön számokban. — * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom