Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Errnyi baj kétségkívül magára vonta minden gondolkozó figyelmét; de részint mivel a gondolkozók száma, mint mindenütt, ugy nálunk is csekély, részint azok, kik gondolkoznak, többnyire azt hiszik, hogy ha valamely tárgyról gondolkoztak, már eleget tettek, büntető rendszerünk hiányai, minden figyelem mellett, mk gerjesztenek, régi nagyszerűségben fennmaradtak, s az 1791. és 1827-i választmányi munkálatok, mint sok jó akarat s nem rendkívüli tárgyismeret tanúságai, minden eredmény nélkül foglaltak helyet országos irományaink között. — Az, hogy a büntető rendszer az 1840-i országgy. alatt ismét szóba jött, nem a rendszer általános s minden civilizációval s szabadsággal megférhetetlen hiányainak, hanem az összes rendszer egy, minden bizonnyal fontos, de nem a legfontosabb ágának, ti. a tömlöcök kérdésének vala köszönhető; s ki az illető törvényt, mely által a büntetőjog tárgyában 1842-ben működött választmány kiküldetett, figyelemmel végig olvassa, meggyőződhetik, miként az 1840-i törvényhozás a tömlöcökön kívül a büntető jog egyéb kérdéseit alig említi csak mellékesen is. Az országos választmány e törvényt másképp érteimezé, s a tömlöcrendszeren kívül, melynek kidolgozására főképp kiküldetett, az országnak még egy büntető eljárás tervét nyújtá be az 1843-i országgyűlésen, de ámbár, felfogásunk szerint, igen helyesen járt el, midőn ezt tevé, s ámbár tette senki által nem rosszalltatott; mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a választmány kiküldetésének módja, működésének eredménytelenségére nézve nem vok befolyás : nélkül. Azáltal, hogy az országos választmány tulajdonképpen a börtönök javítására küldetett ki, a börtönjavítás, mely minden fontossága mellett a büntető törvénykönyv s eljárásnál sokkal kisebb tekintetet érdemel, fő kérdésnek emeltetett; azon táblai határozat, hogy a börtönrendszer az eljárás s büntető törvénykönyv előtt vétessék fel — s mi az egész ügy megbukásának egyik fő okát e határozatban keressük — ebben találja fő igazolását; ebből magyarázható, hogy a büntető törvénykönyv s eljárás sokak által a börtönjavítással válhatlan kapcsolatban képzeltettek, s némely helyeken csaknem azon vélemény terjedt el, mintha jelen büntető rendszerünk hiányainak fenn kellene maradni, míg valamennyi börtöneinket a pensylvani, vagy auburni rendszer szerint nem rendeztük el, s ki nem látja, hogy ezáltal az egész kérdésnek új s majdnem legyőzhetlen nehézségek gördittettek elébe. Maga a büntető törvénykönyv s eljárás behozatala nem jár nehézségek nélkül, Bármily természetelleni legyen valamely kiváltság, nem szívesen mondunk le róla, s ki hinné, hogy a nemesség, mely például a territoriális jurisdiotio elvének elfogadása által csakugyan áldozatokat hoz, ezt minden nehézség nélkül fogja tenni. De büntető törvénykönyvünk hiánya oly szembetűnő, egy célszerűbb eljárás oly tagadhatatlan föltétele minden szabadságnak, hogy a nemesség — mint azt az utósó országgyűlés mutatta