Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

nincs rá alkalmunk, s azon helyzetben kell maradnunk, melyet előbb elfoglaltunk. — Csak a kormánytól függ, hogy minket e helyzetből kimozdítson. Pirítson el minél előbb, feleljen meg a várakozásnak, mellyel, úgy látszik, sokan tekintenek feléje, s a jövő országgyűlésen nem fogja senki több örömmel hirdetni a kormány győzelmét, mint mi azt, hogy benne csalódánk. — * * * TEENDŐINK IV. Mint az életben, úgy a politika mezején a nehézség nem a végcélok felkeresésében fekszik. Ki nagy utazásra készül, földabroszaiból s mágnestűjére tekintve, minden nehézség nélkül feltalálja végpontját. A közélet mezején a história e földabrosz, mely szerint minden valódi országférfiú lépteit intézi, s a közvélemény e mágnestű, mely nem szűnő ingadozásai között, bármit mondjanak némelyek, irányát egy-egy korban nem változtatja meg soha, a végcél iránt nem hagy fenn kétkedést. De végcélunkon kívül ismerni kell az utat is, mely hozzávezet, s mint messze útára készülőnek, úgy politikai pártnak, mely haladni akar, legnehezebb, de legszükségesebb feladata, a végcélon kívül megismerkedni útjának részleteivel. A célra nézve tisztában vagyunk magunkkal. De mily úton haladjunk e cél felé? Mielőtt e kérdésre felérnénk, legyen szabal néhány általános észrevételt előrebocsátani. Sehol sem szólunk annyit következetességről, mint a politika mezején, mégis ritka, kinek eziránt tiszta fogalmai volnának. Egyéneknél a politikai következetesség kiterjed részletes kérdésekre is. A közéletnek legfőbb kincse, a közmorál, egyes kitűnőbb férfiaktól megkívánhatja, hogy miután egy vagy más kérdés mellett bizonyos módon nyilatkoztak, inkább a közélet mezejéről egészen lépjenek vissza, mint hogy nézetöket megváltoztassák. Bármily kitűnők legyenek ily egyének tehetségei, a közjó ily lelépés által többnyire kevesebbet szenved, mint ha a nép vezetőinek ingatagságát látva, hozzájok való bizodalmától fosztatik meg. De mi egyesekről áll, az nem áll pártokra nézve. Pártok következetességét nem egyes lépései, hanem csak aszerint ítélhetni meg, mennyiben törekedtek egy cél felé. Az alapelveken kívül, melyek általános irányát elhatározzák, számtalan tény van, melyről megfeledkeznie nem szabad, következetességének legfőbb bizonysága sokszor abban fekszik, hogy valahányszor helyzete úgy kíváná, mindannyiszor megváltoztatá állását. Szükséges következménye ennek: hogy valamint vannak esetek, midőn az egyest, ki pártjától elvált, következetlenséggel vádolni nem lehet, úgy