Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Bevezetés

BEVEZETÉS 1 1847 első hónapjaiban súlyos társadalmi helyzet alakult ki Magyarországon. A sajtó aggasztó jelenségekről számolt be napról napra: a sorozatos rossz termések, de különösen az 1846 őszén bekövetkezett burgonyavész 'következtében éhínség harapódzott el az országban. A jobbágyparasztság helyzete válságosra fordult, az addigi nyomorúságos tengődést az éhhalál tömeges jelenségei váltották fel, nyomukban a tífuszjárvánnyal, drágasággal, a munkanélküliséggel, koldusok tízezreivel. A polgári fejlődóst szorgalmazó ellenzék, a liberális baloldal pedig, amely a társadalmi haladás korszerű vívmányaiért küzdött a reformkori Magyarországon, már az előző esztendőben félelmes megrázkódtatásoknak lehetett tanúja. A galíciai parasztfelkelés 1846 tavaszán, amelynek során Bécs az elnyomott ukrán és lengyel jobbágyokat küldte a Habsburg-abszolutizmus ellen lázadó lengyel pán ok ellen, mementó volt az ország sorsáért felelősséget érző rétegek számára. S nem egészen egy esztendővel utóbb a magyar jobtbágytömegek is olyan viszonyok közé kerültek, hogy szenvedéseik foka és kilátástalan* sága azonossá tette őket galíciai osztályos társaikkal, úgyhogy várni lehetett: az egyazon sors egyazon forradalmas indulatot lobbant fel a magyarországi parasztmilliókban is. Az ország ekkori vezető sajtóorgánuma, a Pesti Hirlap 1846 októberének második felében már vezércikkben — méghozzá Éhség, drágaság címmel! — foglalkozik a fenyegető jelenségekkel.

1 Karácsonykor pedig a lap Fővárosi újdonságok rovatának szerkesztője, Pákh Albert arról számol be, hogy „...' ha a szegény ember napestig fárad a legnehezebb munkában, alig képes szerezni annyit, mennyi egyetlen kenyérnek az ára, egy kenyérnek az ára, mit ő és családja egy vacsorára könnyen felemésztenek", ugyanakkor az ellenzék vezére, Kossuth konkrét javaslattal is él a „bor1 Publicola: Éhség, drágaság. Pesti Hirlap 1846. 765. sz. (X. 22.)