Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

AZ ALLGEMEINE ZEITUNG NÉHÁNY VALÓDI KONZERVATÍV JE IL Nem áll párt vagy egyéniség oly magasan, hogy soha senki által ne vádoltassék, főleg oly korban, midőn a rágalom bizonyos embereknél rendes keresetmóddá vált, s az arcátlanság az illusztrációnak egy bizonyos neméhez vezet. Talán egy nyilvános helyen felállított szobor sincs a világon, melyre pajzán gyermekek neveket s ocsmány gondolatokat nem firkálnának, nincs a közélet mezején név, melyet bizonyos teremtések bemocskolni ne m iparkodnának, mintha a szobor s a név dicsőségéhez tartoznék, hogy velük együtt ellenségeik aljasságával ismerkedjünk meg. Vádoltatni sorsa minden pártnak, mely közdolgokban részt vesz, csak. a védelemben fekszik a különbség. Ki magát vétkesnek érzi, összezavarja a tárgyakat, magános tetteit közérdemeivel, a közpályán elkövetett hibákat magányos erényeivel védelmezi, felhoz itt fél bizonyítványt, ott fél cáfolatot, 'kifogásokat tesz tanúik vagy bírák ellen; szóval mindazon fortélyokhoz folyamodik, melyeket ügyészi fogásoknak nevezünk; ki ügyének igazságáról meg van győződve, biztosságát csak a világosságban keresi, egyeden ügyészi fogása az, hogy ily fogásokkal nem él. Ez az út, melyet az ellenzék ellen emelt vádak irányában követni fogunk. Az Allgemeine Zeitung 125. és 144. számában, azon rágalmon kivül, melyet utósó számunkban említénk, számos más vádak foglaltatnak. Mindezek három fő szakaszra oszthatók. 1. A haladás, mely hazánkban észrevehető, nem az ellenzék érdeme, sőt az ellenzéknek tulajdonítható, ha a javítások mezején oly lassan haladunk. 2. Alkotmányos létünk legfőbb veszélyei: a korteskedés és a szláv fajoknak a magyar nemzetiség ellen tanúsított ellenszenve annyira az ellenzék működéseinek tulajdonítható, hogy az magának erre nézve privilégium exclusávumot követelhetne. 3. Az ellenzék vezetői között olyanok találtatnak, kiknek becsületességéhez senkinek bizodalma nem lehet, tudvalevén, mikint szavaik saját tetteikkel sokszor a legkiáltóbb ellentétben állnak. Ezek az ellenünk felhozott vádak. Előadtuk egyszerűn s szárazan, ítéljen a magyar ellenzék s azok között, 'kik a külföld előtt ily vádakkal előállni merészlenek, nem az ellenzék maga — nekünk barátságos bíróra szükségünk nincs; — nem néhány elfogulatlan s a pártküzdelmen kívül álló egyéniség — mi még elfogulatlan bíróra sem szorultunk, de Ítéljen minden becsületes ember, ítéljenek elleneink, ítéljen minden, kinek tetszik, s teljes meggyőződésünk, hogy széles az országban egy józan ember sem találkozik, ki ez anonim ítéletnek nevét aláírni, s azt saját véleménye gyanánt hirdetni merészlené.