Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

AZ ALLGEMEINE ZEITUNG NÉHÁNY VALÓDI KONZERVATÍV JE IL Nem áll párt vagy egyéniség oly magasan, hogy soha senki által ne vádoltassék, főleg oly korban, midőn a rágalom bizonyos embereknél ren­des keresetmóddá vált, s az arcátlanság az illusztrációnak egy bizonyos neméhez vezet. Talán egy nyilvános helyen felállított szobor sincs a vilá­gon, melyre pajzán gyermekek neveket s ocsmány gondolatokat nem fir­kálnának, nincs a közélet mezején név, melyet bizonyos teremtések be­mocskolni ne m iparkodnának, mintha a szobor s a név dicsőségéhez tar­toznék, hogy velük együtt ellenségeik aljasságával ismerkedjünk meg. Vá­doltatni sorsa minden pártnak, mely közdolgokban részt vesz, csak. a védelemben fekszik a különbség. Ki magát vétkesnek érzi, összezavarja a tárgyakat, magános tetteit közérdemeivel, a közpályán elkövetett hibákat magányos erényeivel védelmezi, felhoz itt fél bizonyítványt, ott fél cáfola­tot, 'kifogásokat tesz tanúik vagy bírák ellen; szóval mindazon fortélyokhoz folyamodik, melyeket ügyészi fogásoknak nevezünk; ki ügyének igazságáról meg van győződve, biztosságát csak a világosságban keresi, egyeden ügyé­szi fogása az, hogy ily fogásokkal nem él. Ez az út, melyet az ellenzék ellen emelt vádak irányában követni fogunk. Az Allgemeine Zeitung 125. és 144. számában, azon rágalmon kivül, melyet utósó számunkban említénk, számos más vádak foglaltatnak. Mind­ezek három fő szakaszra oszthatók. 1. A haladás, mely hazánkban észrevehető, nem az ellenzék érdeme, sőt az ellenzéknek tulajdonítható, ha a javítások mezején oly lassan haladunk. 2. Alkotmányos létünk legfőbb veszélyei: a korteskedés és a szláv fajok­nak a magyar nemzetiség ellen tanúsított ellenszenve annyira az ellenzék működéseinek tulajdonítható, hogy az magának erre nézve privilégium exclusávumot követelhetne. 3. Az ellenzék vezetői között olyanok találtatnak, kiknek becsületességé­hez senkinek bizodalma nem lehet, tudvalevén, mikint szavaik saját tetteik­kel sokszor a legkiáltóbb ellentétben állnak. Ezek az ellenünk felhozott vádak. Előadtuk egyszerűn s szárazan, ítéljen a magyar ellenzék s azok között, 'kik a külföld előtt ily vádakkal előállni merészlenek, nem az ellenzék maga — nekünk barátságos bíróra szüksé­günk nincs; — nem néhány elfogulatlan s a pártküzdelmen kívül álló egyéniség — mi még elfogulatlan bíróra sem szorultunk, de Ítéljen minden becsületes ember, ítéljenek elleneink, ítéljen minden, kinek tetszik, s teljes meggyőződésünk, hogy széles az országban egy józan ember sem találkozik, ki ez anonim ítéletnek nevét aláírni, s azt saját véleménye gyanánt hirdetni merészlené.

Next

/
Oldalképek
Tartalom