Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
a testi, úgy a lelki vaknak vezetőre van szüksége, ha ettől megvák, tüstint másért rimánkodik. „Népeket szabaddá tenni szép s nagyszerű dolog", — igy szók Rousseau a lengyel alkotmányról írt értekezésében, melynek olvasását minden magyar politikusnak ajánljuk, — „de nehéz, s hozzá vigyázatlanul fogni nem szabad; a szolgát, kit felszabadítunk, mívelni kell, hogy a szabadság élvezetére s megtartására képessé váljék." Mit Rousseau Lengyelországról mond, az való sok tekintetben a föld minden népeinél, s bátran kimondjuk meggyőződésünket, hogy minden, mit politikai jogok kiterjesztésére tenni fogunk, szükséges ugyan, de magában még nem fog kielégítő lenni, ha azon törvényes rendelkezésekkel, melyek a nép felszabadítását célozzák, olyanokat is nem kötünk össze, melyek által a nép műveltségének emelése eszközöltetik, ha egyszóval a nép szabadságát csak törvénykönyvünkben mondjuk ki, és célszerű közoktatásról nem gondoskodunk; az összes emberi történetek azt bizonyítván, hogy a szabadság csak akkor állandó, ha az egyes nép míveltsége állapotával irányban áll. Kik ezen talán kételkednének, azokat csak saját hazánk tapasztalásaira figyelmeztetjük. Az úri tartozások megváltása a törvény által a jobbágyoknak megengedtetett, s ugyan, ha ezen oly üdvös törvény hatását tekintjük, nem látjuk-e, mikint az jobbágyaink míveltségével egyenes arányban áll. Nagyobb községek, hol a mívekség aránylag nagyabb, megváltották magokat, jobbágyainknak azon része, mely a mívekség alantabb fokán áll, kétségeskedik az iránt, vajon jobb lesz-e sorsa, ha magát megvákja? Ha ennél még világosabb példa kell, fordítsuk figyelmünket nemességünk azon részére, mely közönségesen korteseknék neveztetik. A nemesség nagy politikus jogokat élvez, nemcsak választván, hanem minden tanácskozásokban is egyenes részt vehetvén minden nemes, nagyobb mértékben élvezi a politikai szabadságot, mint más alkotmányos országok aktív polgárai, s mégis e jogok élvezete, mely újabb időkben, mióta a megvesztegetési aljas eszköz nálunk is divatba jött, alkotmányos létünkre sokszor veszélyesnek tartatott, vok-e csak azoknak is hasznára, kik vele az alkotmány által felruháztattak? — A kisebb nemesség már számánál fogva az egyes megyékben túlnyomó befolyást gyakorol, s ugyan önérdekeinek védelmére, ön jogainak feltartására él-e befolyásával? Ha megyéink elrendezését tekintjük, úgy látszik, a dolgok természete azt hozná magával, hogy a szegé nyebb nemesek ügyeire fordíttassék legtöbb gond, s a tisztviselők azok közül választassanak, kik a kisebb nemesség bizodalmát bírják, mégis a tapasztalás éppen ellenkezőt bizonyít, világos tanúságul, hogy a politikai jogok magokban senkit nem boldogítanak, habár kétségtelen, hogy a politikai jogok gyakorlata maga a legszükségesebb az alkotmányos növelésre. A világ minden zsarnokai érzik a szoros összeköttetést, mely a mívekség és szabadság között létezik. Elbutítani a népet: ez vak a zsarnokság leghatalmasabb eszköze legrégibb időktől mostanig, hol, mint tudva van
