Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Jegyzetek

vény sem elég kedvező mindenki számára, még akkor is panaszkodnak, ha a nagyobb résznek és a legnagyobb mértékben hasznos (latin.) Catóról ld. A nyomor és óvszerei II. jegyzetét. TEENDŐINK XIII. Megjelent: Pesti Hirlap 1847. 946. sz. (IX. 9.) negatióján: ld. a Teendőink II. jegyzetét. — institutiónk: ld. a Teendőink VI. jegyzetét. — fiscalitas: igy nevezték 1848 előtt a felségsértés vagy magszakadás esetén a királyi kincstárra visszaháramló birtokot, mely további adományozásnak volt a tárgya. — praejudiciumokká: előítéletekké. — terminus praeclusi: megszabott, zárt határidd. — commissio neoaquistica: I. Lipót király által 1690-ben felállított bizottságok, amelyek az országnak a töröktől visszafoglalt részeiben működtek a birtokviszonyok rendezése céljából. A Habsburg-kormányzat csak akkor adta vissza az újonnan visszaszerzett terűleteken levő birtokokat tulajdonosaiknak, ha császárhüségük kétségtelen volt, s ha birtokjogukat hiteles oklevelekkel igazolni tudták. A többi birtokot e bizottság jelentése alapján az udvar osztrák szolgálatban álló főurak és hadiszállítók között osztotta szét, így az ország földjének tekintélyes része idegen birtokosok kezére jutott. — úti possidetis: ld. a Teendőink XII. jegyzetét TEENDŐINK XIV. Megjelent: Pesti Hirlap 1846. 947. sz. (IX. 10.) Bentham utilitárius szempontjából: Jeremy Bentham (1748—1832) angol társadalmi gondolkodó és jogfilozófus tanítására, az utilitarizmusra, azaz a hasznossági elméletre utal. Ennek legfőbb gondolati posztulátuma, hogy az erkölcsnek és jognak egyedüli célja: a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogsága. Ezt a tételét Bentham mindenekelőtt Introduction to the principles of moral and legislation (1789) cimű müvében fejti ki. Mint közgazdász feltétlen híve a szabadversenynek, a tőkés termelési mód kötetlenségének, a gazdasági tevékenység teljes individualizmusának. Tanításai fontos szerepet töltöttek be a liberális ideológia hazai elterjedésében is. — taxas: taxa vagy taksa volt 1848 előtt az a bér, amelyet a jobbágy a földesúri majorsági földekből művelés céljából szerződéssel átengedett telekrészért rendszerint készpénzzel fizetett. Az ilyen jobbágyokat nevezték — szemben az úrbéresekkel — taksásoknak. — uti possidetis: ld a Teendőink XII. jegyzetét. — Melyekről Werbőczy elmondja: aliquando valent, aliquando non valent: néha érnek valamit, néha nem (latin.) Utalás a Hármaskönyv egyik megállapítására. — hiteles helyet alig találunk: a XIII. századtól kezdve hiteles helynek nevezték a káptalanokat és a szerzetes konventeket, mint közhitelű jogi bizonyságlevelek és jogot létesítő vagy tanúsító okiratok kiállítóit. — örökvallások teóriájának vizsgálatába ereszkedni: az ingatlan birtokok átruházását a magyar magánjog a XIX. században örökvallásnak nevezte, örökvallásők csak hiteles helyek vagy hiteles személyek előtt történhettek. Fontos különbség volt a szükséges (fassio necessaria), az okszerű (fassio rationabilis) és az egyszerű örökvallás (fassio simplex) között: az utóbbit a rokonok, ha számukra sérelmes volt, perrel megtámadhatták. — utasltjuk olvasóinkat Frank Ignác minden tekintetben oly jeles munkájára: Frank Ignác (1788—1850) jogtudós, a