Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

kérdésnek Buda város tisztelt követe által oly alaposan indítványozott elválasztása ellen elmondattak. A fő okok, melyek körül e beszédek forogtak, ezek. Felhozatott, „hogy az egyes polgárokat a városok beligazgatási kérdése az országgyűlési szavazat kérdésénél sokkal inkább érdekli". Nézetünk szerint a városok valóban célszerű beligazgatási szerkezetre csak akkor számolhatnak, ha törvényhozási befolyásuk által annak meghatározásában részt vehetnek, valamint a legjobb beligazgatási szerkezet a polgároknak semmi biztosítékot nem nyújt, ha annak megvédésére, minden törvényhozási befolyásból kizáratván, semmi eszközökkel nem birnak. De ha helyesnek ismernők is, amint nem ismerjük azon nézetet, világos marad mindenesetre, hogy törvényhozásunknak kedvezések osztogatásánál magasabb feladatai lévén, ha a bérrendezés kérdése az egyes polgárokat inkább érdekli is, e körülmény nem lehet ok arra, hogy evégett egy, az egész hazára nézve sokkal fontosabb kérdés háttérbe szoríttassék. Mondatik továbbá: hogy a kérdések elválasztása centralizációi eszme. Tökéletesen áll, valamint az is, hogy az ellenkező nézet, ti. hogy a városok politikai és adminisztratív rendezése együtt tárgyaltassanak, per excellentiam municipális eszmének nevezhető. Csak az a kérdés: hogy midőn törvényhozásunk átalakítása forog kérdésben, ugyan nem célszerübb-e centralizációi, mint municipális eszméket követnünk? Törvényhozásunk szerkezetében eddig az utóbbi nézetek alkalmaztattak, s miután az alsó táblánál ülő követi kar, egyes munioipiumok utasításaival lekötve, tulajdonképpen csak ezeket képviseli, országgyűlésünket úgyszólván csak municipális szerkezetünk kiegészítésének tekinthetjük, melyben a municipium. mely otthon igazgat és bíráskodik, törvényhozási jogait gyakorolja. Ki ezen állapotot jónak és helyesnek tartja: jól teszi, ha a városok beligazgatási s képviseleti kérdését egymástól eikülönöani nem engedi. Csak így történhetik, hogy a városi követ szintúgy egyes municipiumnak képviselője legyen, mint jelenleg a megyei követ az; hogy ő is, mint törvényhatóságának utasítással lekötött küldötte, nem mint országos képviselő mondja ki szavazatát. Kik így vélekednek, azokia nézve a kérdés oly módoni felállítása logikai szükség. Mi másképp vélekedünk; mi törvényhozásunk jelen állásával nem vagyunk megelégedve, s nem tartjuk jónak a rendszert, mely mellett törvényhozóinknak — nem mint az angoloknak, ház, sőt mint az annyira sajnált franciáknak, kamara sem, hanem csupán tábla jutott, mely körül utasításokkal lekötve, minden három évben egyszer gyűlnek össze. Ha parlamentáris kormányt akarunk, ennek első kelléke az. hogy parlamentünk legyen; azaz oly törvényhozás, mely a nemzetet képviselje, s ilyet municipális eszméken alkotni senki sem fog. Valóban rendkívüli volna eljárásunk, ha míg egy részről a kormánynak felelősségét követeljük, másfelől törvényhozásunk oly rendezése mellett küzdenénk, melyben nem a nemzet, de csak egyes municipiumok képviselői állanának. A két kérdés