Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

bizonyos öszlet lefizetésével az örökváltság áhal földesurától megvesz. — Lehetnek esetek, midőn valamely jobbágy csak azért kívánja a váltságot, hogy magát az úri kötelékektől felszabadítsa, s szabad birtokossá váljék; s ily esetekben a jobbágy, inkább erkölcsi, mint anyagi indokokat követve, kész a legnagyobb áldozatokra, ha azokat anyagi haszon nem követné is. Ily esetek azonban kétségkívül ritkák, s a jobbágyok legnagyobb száma, sőt majdnem összessége az örökváltsági szerződéseknél szintúgy fog eljárni, mint azt más vételeknél tenni szokta: azaz egyszerűen felszámítja, vajon a pénz, mely tőle örökváltság fejében kéretik, be fogja-e hozni kamatait; vagy más szavakkal: azáltal, hogy magát a tizedtől, kilencedtől s egyéb jobbágyi tartozásoktól fölmenti, fog-e évenkénti jövedelme annyira növekedni, hogy a várható haszonért józanul 500 vagy 1000 forintot fizethessen? Jelen adórendszerünk mellett lehetettlen minden ilyetén számolás, mely az örökváltsági öszlet meghatározásának egyedüli józan alapja lehetne. Minden adó kizárólag a nem nemes vállait terheli; az adó mennyiségének s kulcsának meghatározására nézve éppen az adózók zárattak ki minden befolyásból, s ha a jobbágy, az eddigi gyakorlatot tekintve, úgy vélekedik, hogy ha magát úrbéri tartozásaitól felmenti, a megyék azonnal nagyobb adót fognak reá vetni, mint azt eddig is tevék, valahányszor fizetési képessége növekedett, s ha e nézetből kiindulva az örökváltságtól vonakodik, valóban nincs okunk csodálkozni. Igen ritka egyén lehet, ki nem azért, hogy saját jövedelmét, hanem hogy a megye adózási alapját növelje, kész volna 1000 forintot lefizetni. Az örökváltság kérdése tehát*az adó kérdésével mi meggyőződésünk szerint is szoros kapcsolatban van. sőt bátran merjük állítani, hogy e fontos ügyben, jelen permissiv törvényeink mellett is, nagyobb előmenetelt tettünk volna már, ha annak a kérelmi állás, melybe nem nemes honfitársaink a közadóra nézve helyezvék, útjában nem állna; de nem fogunk hosszasabban szólni e tárgyról, s pedig azért nem, mert felfogásunk szerint nemcsak az örökváltság, de minden fontosabb kérdés, a haladásnak egész ügye, sőt alkotmányos fennállásunk egész reménye az adó kérdésével szintoly szoros kapcsolatban áll; mert meg vagyunk győződve, hogy minden lelkesedés, mellyel nemzeti függetlenségünkért küzdünk, a haladás terén mutatott minden buzgóság s azon 'kitűrő munkásság, mellyel egyesek e nemzet anyagi s szellemi javának előmozdításán dolgoznak, örökké hasztalanok fognak maradni mind, hacsak e hon kiváltságos osztályai, melyekre a törvényhozás biztatott, át nem látják, hogy minden jog csak kötelességek árán szereztetik meg biztosan, s hogy csak azon alkotmány állhat fenn az idők viharai között, mely az igazság tántoríthatatlan alapjára építtetett. Számtalanszor szólaltak fel e lapok a közteherviselés szent elve mellett. Megmutattuk, miként a nemesség tehermentessége, melyet sokan alkotmányunk alapjának hirdettek, nem annyira jog, mint óriási visszaélés, mely