Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
okszerűségének oebizonyítására elegendőnek nem tartatik, valahányszor valamely örökvallást felbontani kíván, azt azon ürügy alatt: hogy a bevalló csak saját vétke miatt kényszeríttetett jószágának eladására, kétségenkívül teheti; de bizonyos marad, hogy e részben minden a bíró kegyességétől függ, s így az ősiség eltöröltetése által azok, kik valamely jószágot örökvallások felbontása útján keresnek, nem tulajdont, hanem inkább azon jogot vesztik el, hogy ily kegyesség gyakorlata iránt kunyorálhassanak. Mindez oly világos, hogy elleneink által talán nem is tagadtatik. De — így szólnak, ők — „a közállománynak nincs nemesebb feladása, mint védeni minden jogot, ha ritkák is az esetek, melyekben valaki gyökeres per útján eldődeinek birtokát visszaszerezheti, a közállomány legalább ezen ritka esetekben szolgáltasson igazságot. Ha az örökbevallások által elidegenített jószágok visszaszerzése egyszerre lehetetlenné tétetik, visszaható erejű törvényt alkotánk, mit törvényhozásnak tenni nem szabad. Tiszteljük, urak, a tulajdont, az egyik legfőbb támasza minden közállománynak!" Kétségkívül senki sem fogja általában tagadni, hogy a valódi tulajdon minden közállomány fő támaszát képezi. Ha a tulajdon azonban oly értelenmben vétetik, hogy általa minden birtoknak biztossága kizáratik, úgy hisszük sokan lesznek, kik ezen kételkednek. De hagyjuk ezt. önök az ősiség barátai, tehát az absztrakt jogot tartják szemeik előtt. Ki valamely jószág iránt gyökeres jogát bebizonyítá, az önök fogalma szerint annak tulajdonosa lenni nem szűnt meg, s a bíró, ki neki az ily jószágot visszaítéli, mindent csak jogszerű állapotába helyeztet vissza. — Sokat mondhatnánk e helyen, s fogunk talán mondani a kérdés további vitatása alatt, az elévesülésről, mely meggyőződésünk szerint napjainkban egészen más értelemben vétetik, mint hajdanában*, de most csak egyet legyen szabad kérdenünk: vajon a gyökeres jogpernek az-e eredménye, hogy valamely jószág annak kezébe kerül, kinek joga a törvényszékek előtt minden kétségen felül bebizonyíttatott? Felelet: nem. A gyökeres jogperben a követelő, adománylevelét előmulatva, bebizonyítja, hogy a birtokcím, melynél fogva valamely jószágot követel, régiebb annál, melyet a jelen birtokos előmutathat; az. hogy ennél még régiebb címek nem léteznek, ebből teljességgel nem következik. Nem abszolút kétségbevohetetlen jog tehát az, minek a jelen birtokos igényei feláldoztatnwk. hanem csak azon valószínűség, hogy az előmutatott adománylevélnél régiebb nem létezik. A per a jószágnak s a jószágot illető legrégibb adománylevélnek birtokosa között folyik, ki, ha a jószágnak birtokába jut, azt, egy még régiebb iromány mutattatván elő, hasonló módon elvesztheti, s ha ezt meggondol* E kérdésre nézve utasítjuk olvasóinkat Frank ígnác minden tekintetben oly jeles munkájára (A közigazság törvénye Magyarhonban), hol a második kötet 404. lapján d) jegyzet alatt e kitűnő jogtudósnak eziránti nézeteit fogják találni.
