Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

nemesség birtoka fogyni fog. Azon föld, mely a nemesség tehermentes kezeiben van, a közállományra nézve terméketlen; miért fordítsa figyelmét fenntartására? miért ne tegyen inkább mindent,.hogy e fenntartás csaknem lehetetlenné váljék? — Az ősiség egykori okszerűsége a nemesség egykori tetteiben fékszik, s e terhekkel megszűnt De valamint azon okok, melyek egykor az ősiség fenntartása mellett szólottak, egészen megváltozott viszonyaink között elveszték fontosságukat: úgy azok is, melyek ezen institutió mellett jelenleg felhozathatnak s felhozatnak, közelebbről tekintve, elvesztik minden fontosságúikat A földbirtok — ezt hallottuk az ősiség védelmére többször felhozatni — a birtok más nemeitől azáltal is különbözik, hogy annak sokszori változása nem fekszik a közállomány érdekében. A beruházások, mik által a föld termékennyé válik, többnyire későbben jövedelmezők, úgy, hogy mk az apa fáradságosan megkezdett annak többnyire csak a gyermekek, néha az unokák élvezik gyümölcseit s legbiztosabban számolhatunk ily beruházásókra, hol a családatya törvény által biztosíttatik hogy nem idegenek, hanem utódai fogják élvezni fáradságának jutalmait. Ez pedig az ősiség által érethetik el. Az ősiség védelmére még többször felhozott második ók: Nemzetiségünk. A nemzetiség fenntartása leginkább nemességünk fenntartásától s megerősödésétől függ, így szólnak az ősiség barátai; miként nyúljunk egy oly institutióhoz, mely a nemes birtokának védelmére most mióta a birtokképesség e haza nem nemes 'lakóira is kiterjesztetett még szükségesebbé vált. Mi ezen okok elsejét illeti: azt rég megcáfolta az élet A gondolat: hogy bizonyos családoknak léte bizonyos földbirtokkal köttessék össze, s azok így elszegényedéstől megőriztessenek, nem új. Már a mózesi törvényhozásban feltaláljuk azt; feltaláljuk Spártában s az ó világ és középkor több népeinél. Alig van törvényhozás, mely bizonyos fajok vagy családok fenntartását nem tűzte volna ki magának fő feladatul, s nem csodálhatjuk, ha erre sokszor azon eszköz választatott mely arra legalkalmatosabbnak mutatkozott. Ez történt hazánkban is. — Az ősiség, ha eszméje valóban gyakorlatba vétetik, a földbirtokot egyes családokban megörökíti. A birtokszerezhetésnek csak egy módja marad: a hadi szolgálatok, ez is csak azon mértékben, melyben, egyes családok kihalván vagy büntető ítélet által javaiktól megfosztván, a korona a rá visszaszállt jószágokból ily érdemek megjutalmazására lehetőséget nyert — Az ősiségnek eszerint — ha eszméje, mrnt mondtuk, gyakorlatba vétetik — két szükséges következése lett volna. Először: a nagy vagyonok ritkasága; minthogy nagy vagyonok ott, hol a birtokszerzésnek lehetősége annyira megszoríttatott nem könnyen támadhatnak. Másodszor: a földbirtoknak végetlen feldarabolása; minthogy a földbirtok minden gyermekek, vagy legalább minden figyermekek között egy iránt osztatván fel, főképp kisebb birtokoknál a birtoknak a lehető