Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Tóbiás Áron: A mai magyar irodalom — önvallomásokban

Ami meg van írva, az ott van, tessék — ha mindenképpen kell —, válogassatok benne. Bpest, 1964. okt. 3. Veres Péter." Majd alig telt el néhány hét, s mégis megszületett a Veres Péter-i önvallomás, e jellegzetes címmel: „Ki ismer engem?" Berda József — szintúgy nyílt levelezőlapon — újpesti lakásáról a következőket írta: „Kedves Tóbiás Áron, sajnos, egyre rosszabb egészségi állapotom miatt válaszolok ily későn, önvallomásom megnyilatkozásaként eszkábáljanak össze valamit Várkonyi Nándor irodalomtörténetéből („Az újabb magyar irodalom") és a Benedek Marcell által szerkesztett „Magyar Irodalmi Lexikon"-ból. Fáradt és beteg — és »öreg« vagyok! A tervezett Antológiába ama verseimet válasszák, ami kedvük szerint való! Szeretettel köszönti: Berda József." Már a költő halála után került elő — Molnár Aurél egykori rádióriporter őrizte meg — Berda József 1948-ban papírra vetett önéletrajza, amit frissen s még egészségesen olvasott be a rádióba, 1948-ban. Ügy gondoljuk, hogy kötetünk teljesebbé válik Berda ismeretlen önvallomásának könyvalakban való megjelentetésével. Gellért Oszkár megkésve válaszolt: „Kedves Tóbiás Áron! A Szabó Ervin Könyvtár borítékjában fekvő s A Mai Magyar Irodalom — önvallomásokban c. felhívás, sajnos csak ma jutott a kezemhez. Ennek oka, hogy annakidején kórházban feküdtem s utána a családomat ért gyász miatt is számos levelem elhányódott az íróasztalomról. Az a kérdés már most, hogy nem késtem-e el a tervezett kötet számára küldhető kézirattal? A szíves választ várja, üdvözletlel: Gellért Oszkár." önvallomását azonban — a megnyugtató válasz után — hiába vártuk ... Amikor már összegyűlt egy-két tucat önvallomás, a Tükör c. hetilap vállalkozott az önvallomások folytatólagos közlésére. A képes hetilap második évfolyamának első számától (1965 január) negyedéven át hétről hétre hozta az írói önéletrajzokat. A sort Tamási Áron „A hegyi patakról" című írása nyitotta meg. Más irodalmi lapok is vállalkoztak a készülő kötet önvallomásainak közlésére (Látóhatár, Kritika). Néhány író önvallomása azóta saját kötetében is helyet kapott, mint Keszi Imre, vagy Mándy Iván sajátos hangú megnyilatkozásai. Kodolányi János pedig egyenesen utolsó önéletrajzi könyvének címéül (Visszapillantó tükör) a magnetofonba mondott önvallomás címét választotta, mely eredetileg szintúgy a Tükör képes hetilapban jelent meg. Palotai Boris annyira kedvet kapott az önvallomás sajátos műfajához, hogy a Könyvtájékoztató folyóirat körtelefon-interjújára (Ki min dolgozik?) így nyilatkozott terveiről: „Foglalkoztat az a gondolat — a Tükör című lapban nemrég publikált önéletrajzi vallomásom után —, hogy ifjúságomról, emlékeimről valami nagyobb lélegzetű könyvet írjak."