Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Molnár Géza: Pályakép

pipafüst elől, figyelte a mennyezeten rózsálló fényt, ahogy egy-egy szívásnál a parázs sercegve felizzott, aztán hallotta a pipa koccanását az éjjeliszekrényen, apa oldalra fordult, ekkor ő jó erősen befészkelte magát a hátához és boldogan beszívta a szagát, az ingen átjövő jó apaszagát. De félt is az apjától. Szerette okos, mélyrenéző tekintetét, kedvvel telt lendületét és hevességét, ha rokonokkal vitázott, roppant bátorságát, hogy soha senkitől sem félt — de szorongó félelem kell benne, ha villámhirtelenségű indulata kigyulladt s szétütött fiai között. Sajgó fájdalma maradt a lélekben is a nehéz apai tenyérnek, s az a haragtól beszűkült pupilla az álmáig szúrt. A földet nyers húsok borították s a por alól is lilaszínű, foszló húsok türemlettek elő s a kisfiú iszonyodó, borzongó talpaival ezeken járt. A kisfiú tudatalattija freudi komplexumokba torzította az éjszakákat. Este nem mert elaludni, félórákat görnyedt az ágyban, eszelősen imádkozva, elszunnyadt, szörnyű félelmekben vergődve felriadt, anya vizesruhát hozott a szívére. A reggel verőfényt nyitott, világosságot és biztonságot, évhosszúra nyújtózó napokat. A gyermeki lelemény mennyi fáradhatatlan, makacs játékát, az egész világ szüntelen újjáteremtését, átszerkesztését. Milyen végeérhetetlen tudott lenni egy nyári nap! Az élet első nagy mámorító gyönyöre az olvasás volt. Ujjongó, boldogító nagy öröm. amikor egybeálltak a szótagok s hihetetlenül élvezetes történetek törtek át a kisfiúhoz az addig gomolygó ködökkel takart világon. Ö, az olvasások . . . Max Brand : négyszáz oldal két nap alatt fölfalva. Süket-vak boldogság, melyen nehezen hatolt át az anyai hívó szó. Olvasás éjjel-nappal, a petróleumlámpa hunyorgó fényénél, esti holdvilágnál, villamoson, vonaton, mindenütt. S végső következményeként rohamosan romló látás és erős szemüveg, mely a félszeg, jóakaratú kisfiút betette a szemüvegesek megbélyegzett kasztjába. A szünidő a könyvek ujjongó varázsát adta, az olvasás ihletett-boldog szenvedélyét. A ház mögötti szántóföldeken Old Shatterhand kapitány küzdött bátran és lovagiasan a rézbőrűek ellen, este, az udvar fölött lebegő holdvilágban Verne léghajója úszott. Az utca salakos porából a Mont Blanc sziklái nőttek s a vasárnap délutánok tízfilléres mozielőadásai ámuló csodáit ringatták a megismerhetetlenül nagy, Krőzus-világnak. Aztán újra az esti szorongás, a pislákoló petróleumlámpa fénye rebeg a nyárikonyha deszkafalán, a felhősödő ég alatt szél dudál, legyek zúgnak a légypapírokon. A vasárnap esték átkozott kifosztottsága, sivársága, a család álmos, fáradt készülődése a hétfőre.