Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Gereblyés László: Hitvalló irodalmat!
GEREBLYÉS LÁSZLÓ: HITVALLÓ IRODALMAT! Ha hinni lehet a családi legendáknak, meg a rokonságbeli „műítészek"-nek, pályafutásom eléggé korán kezdődött: ezek szerint már falusi elemistaként rímekben csipkelődtem a két nővéremmel és ezt a jószokásomat még sokáig megőriztem. Alighanem különös előszeretettel évődtem az idősebbikkel. Bözsivel, mert legalábbis a róla ..alkotott" egyik-másik „remekmű", máig tisztán fülembe cseng; ilyen például: A Bözsike szánja-bánja, hogy nem lehet „bérlő" lánya. Ebből az epigrammatikus versikéből kitűnik az is, hogy a szerző bezzeg nemigen sajnálkozott édesapja nagyratörő terveinek és hiú reményeinek összeomlásán. Első verseim a székesfehérvári Friss Újságban jelentek meg; —• tizenhat-tizenhét éves diák voltam akkoriban. Az egyikre még emlékszem: No more war! — Soha többé háborút! Az akkori nemzetközi békemozgalom jelszava volt a címe, amely egymagában is arra vall, hogy ars poeticámat már a kezdet-kezdetén kialakítottam a nagy mesterek: Petőfi, Ady példáján fellelkesülve. Büszkén vállaltam az elkötelezettséget: a nép, meg az emberiség ügye iránt. Ez idő tájt versenyt olvastuk el barátaimmal Barbusse regényeit : a Tűz-et és a Világosság-ot. Az előbbi a háborús évek tapasztalataival jól megalapozott antimilitarista meggyőződésünkben erősített, az utóbbi gomolygó forradalmi világnézetünkben. A Világosság-ról neveztük el iskolán kívüli önképzőkörünket, de még sokszorosított lapot is indítottunk a regény eredeti címével (., Clarté"). Ekkoriban már író-költő mintaképeim galériájában ott sorakozott Gorkij (Az anya című regényéből egy életre megtanultam az igazi nemzetköziség ábécéjét!), Rimbaud, Shelley és épp így a mi nagyjaink, Csokonai, Vajda János, Vörösmarty és a Nyugat íróiból jónéhány.