Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Füst Milán: Sokat dolgoztam életemben

esztétikai mondanivalóimat papírra vetettem, s azóta, mint a hű papok, mindvégig és mondhatni szüntelenül annak a misztériumnak szolgálatában töltöttem el életemet, amelyet, mióta csak eszmélni tud: művészi alkotásnak nevez és csodál az emberi lény. S ez a szolgálatom nemcsak aktív volt, az íróé — mint műélvező, sohase fogytam ki annak csodálatában, amit megcsodáltam —, a titkait kutattam mindennemű remeknek, szűnni nem akaró szomjúsággal: hogy mi hozza a szépséget létre benne, s miben rejlik varázsa? Egyszóval: egész életemen át dolgoztam azon, hogy a műalkotás körüli gondjaim és gondolataim kitisztuljanak bennem, s e szüntelen munkálkodásom eredménye lett aztán egyetemi munkám, s egyben az a vastag könyv, amelyet esztétikának nevezek. E mű voltaképpen önhittségem szülötte, mert nyilván abból a magamról szóló véleményemből ered, hogy azok közé az írók közé tartozom, akik nemcsak vizionáriusok, hanem absztrakt gondolkodásra is képesek. Továbbá, akik nem annyira elfogultak saját művészetük iránt, hogy a másokét ne tudnák értékelni és csodálni. Ezen felül: ez a művem a művészi tapasztalatok könyve, s nem az elméleteké, tehát rendkívül bonyolult tételeit is lehetőleg szemléletesen állítja az olvasó elé, vagyis hát igyekszem ezt a művemet nagyon feldicsérni önök előtt. Mert szeretem ...