Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Földeák János: Számadás

sen előreérzi és jelzi a modern ember közösségi, gazdasági és szellemi igényeit. Az irodalom lemaradását korunk valóságának és korunk modern emberének hív ábrázolásában azért érzem fájdalmasnak, mert éppen a szocialista társadalmi rend, a szocialista ember anyagi és szellemi előbbrejutásának kifejezésével és tudatosításával adós leginkább. A kapitalista-imperialista uralmi ráhatások elemzésével és ábrázolásával már kevésbé adós az irodalom. Nemcsak a dolgozók anyagi, jogi helyzetének és kulturális elnyomorodottságának bátor leleplezésével szolgál, de a szocialista kollektivitástól rémüldöző és rémületében a szellemi és érzelmi nihilbe züllő polgár és értelmiségi leleplezésével is. Azonban egy pillanatig sem tartok attól, hogy a szocializmus világméretű kibontakozásának és a szocialista-humanista ember legteljesebb társadalmi győzelmének művészi megörökítése az irodalom végleges adóssága marad. Igazán sajnálom (éveim számára gondolok), hogy én már nagyon keveset tcrleszthetek az irodalom egyetemes adósságából, és a magam írói adósságából is. Legfeljebb a verseimet tehetem az utókor asztalára, mint emberi ési művészi törekvéseimnek bizonyítékát.