Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Földeák János: Számadás

Amíg tudományos hitelességgel meg nem magyarázzák, milyen biológiai folyamatokból alakul ki az átlag-tulajdonságokat magasan megtetéző emberi képesség vagy tehetség, legyen az bármely tudomány iránti rendkívüli fogékonyság, vagy művészi alkotói készség, kifejező erő, addig a magamfajta irodalmár is minduntalan találkozik azzal a természetes emberi kíváncsisággal: miként lesz valaki költő? S mert a művész sem szeret bárkit is kételyek között hagyni, meg azt hiszi, a tekintélye csorbul, ha egy hozzáintézett kérdést megválaszolatlanul hagy, hát mindenki rögtönöz valamiféle kapcsolatot művészmivoltának eredetéről. Persze, most kimondottan a művészi képességről, tehetségről van szó, s nem arról, ami hosszú-hosszú éveken keresztül szorgalommal is megtanulható. Az írásnak, festésnek, szobormintázásnak és faragásnak, vagy zeneszerzésnek megvannak a sajátos szaktechnikai szabályai. Minden olvasottabb ember megtanulhat például verset, elbeszélést, regényt stb. írni, a teoretikusok meghatározta műfaji ismérvek alapján, de művészi alkotásnak mégiscsak az a mű minősül, amelyikben a megtanulhatón a nagyon ritka művészi tehetség uralkodik, ami viszont ,,az emberrel születik" s akivel nem született, az meg nem tanulhatja, csak a puszta szaktechnikai szabályok tudója, értője és érvényesítője lehet. Hosszadalmas lenne jó néhány költő- és írótársam magyarázatát fölsorolni, hogy miként, sőt miért lett költő. író. Nem vitás, ahányan vagyunk, annyiféleképp próbáljuk magyarázni. Igen, mert bennünket is izgat. Mi is kutatjuk művészi tehetségünk eredetét, nemcsak a tőlünk érdeklődő és ránk kíváncsi (jó értelemben vett) átlagember. S hiába tudjuk emlékezésünk révén tehetségünk megnyilatkozásának kezdetét, majd fejlődését műveinken keresztül regisztrálni, ennél többre aligha jutunk, legfeljebb vitatható következtetésekkel próbáljuk müvész-mivoltunk eredetét alátámasztani. Én sem fejtettem még meg saját titkomat, pedig magam is érzem, hogy nálam még izgatóbb a költővé, íróvá válás folyamata, mint esetleg másoknál. Mert valóban rejtély, milyen biológiai erő és hatás sűrűit bennem, a hihetetlen küszködések között élő, majdnem primitív felfogású napszámos szülők gyermekében, hogy már iskolás koromban feltűntek dolgozataim, s tanítók, tanárok dicsérték fogalmazásaimat. Egy pillanatig sem tagadom, hogy a dicséretek méginkább ösztönöztek a tanulótársaimnál többre és különbre. Tán ennek köszönhetem első versem megszületését is. Vegye mindenki tudomásul — hajthatott a becsvágy —, hogy én verset is tudok írni, tehát nem hiába tanultam poétikát... S bizonyos, hogy innen származtatható az irodalom iránt fokozódó érdeklődésem, a szinte féktelen olvasási vágy, mely sosem elégült