Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Berda József: Önéletrajz (1948)

bátorság s a csiklandó csikótűz, hogy semmire se vagyunk tekintettel." Nálam a vers elsősorban kielégülés, levezetése indulataimnak, örömeimnek, szomorúságaimnak; bár kétségtelen, hogy az értelem építi fel érzelmeink számára a formát. Jelenleg havi 400 forintos állami ösztöndíjból élek, amit ezenkívül keresek a lapoktól, vajmi kevés, kb. 150—200 forint havonta. Nem vagyok nagyigényű. Csak olyan anyagi viszonyok között szeretnék élni, mint 1944 januárjában, amikor Baumgarten-díjas lettem (természetesen az akkori politikai állapotok teljes halálának kívánatával). Az alkotni vágyás nagy örömén kívül a legmagasztosabb öröm számomra: a turistáskodás, erdők, hegyek között barangolni, gombát szedni, rákászni boldog gyermekként. Ezért szeretnék hosszú ideig, legalább száz évig élni, természetesen teljes egészságben, úgy, hogy mindennap megihassak legalább 1 liter somlai bort, természetesen a hozzávaló jó ételekkel; hagymás rostélyossal, gombapörkölttel, kacsasülttel, rántott csirkével és hasonló finomságokkal. Jelenleg 46 éves vagyok, de még mindig kamasznak érzem magam. Mert csak az öregszik meg, aki meg akar öregedni ! Égő évek fölé címmel készülök kiadni új verseskönyvem. Körülbelül 150—200 új verset fog tartalmazni: közöttük sok olyant, amit az elmúlt rendszer cenzúrája nem engedélyezett. Nagyon esedékes már ez az új könyv, mert legutóbbi könyvem még az ostrom előtt jelent meg Cserépfalviaknál. Mielőtt új könyvem kiadnám: még egyszer át kell tekintenem az egész anyagot. Ehhez türelem és nyugalom kell, s éppen ezért, ha egy emberségesebb összeghez jutok: a Bakonyba vonulok boldog remete módjára — dolgozni és pihenni. (1948) - i;j -