Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Berda József: Önéletrajz (1948)

BERDA JÓZSEF : ÖNÉLETRAJZ 1902-ben születtem Budapesten, az akkori alvilág városnegyedében, a „sötétnek" csúfolt Angyalföldön. Apám kazánkovács, anyám mosogatónő volt jobb módú házaknál. Szemérmesen vallom be: autodidakta vagyok, összvégzettségem négy elemi. Erről nem szívesen beszélek, mert sokan kultuszt csinálnak ebből. Autodidaktának lenni nem mindenáron erény és nem mindenáron bűn. Erény — maga a Mű. Apám és testvéreim mind harcos szocialisták voltak, ők akarták mindenáron, hogy lakatos legyek, beadtak inasnak a Váci úti Lánggyárba, de — nyugtalan természetű kamasz lévén akkor — egy évvel a szabadulás előtt otthagytam a gyárat. Voltam kifutó, gyári hordár, könyvügynök, sőt hajszálon múlott, hogy nem léptem be a szerviták rendjébe — fráternek. Végül később újra a könyvügynökséghez tértem vissza — szocialista szemináriumokra jártam, s körülbelül innen kezdődik kapcsolatom az irodalommal. Körülbelül 18—-19 éves koromban kezdtem csak verseket írni. Első versem egy újpesti liberális hetilapban jelent meg. Se a címére, se a megjelenés időpontjára nem emlékszem, mert ezt a verset később megutáltam és összetéptem. Első sikert számomra a Nyugatban való szereplésem jelentette. 1926-ban közölte a Nyugat Apám halála elé című versem, ami kimondhatatlan örömet okozott. Tizennégy kötetem jelent meg eddig. Első verseskötetem Újpesten jelent meg, sőt valamennyi könyvem itt került sajtó alá, főleg helybeli mecénások áldozatkészségével. Egyedül című verseskötetemről az első komoly, szinte tanulmánynak beillő kritikát Illyés Gyula írta a Nyugatba. Verseim túlnyomórészt a Nyugatban, a Szép Szóban és más haladó szellemű folyóiratokban és napilapokban jelent meg.