Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Rákos Sándor: Önarckép

RÁKOS SÁNDOR; ÖNARCKÉP Azért írok verset, mert prózában nem merném elmondani az önéletrajzomat. Hamar rájöttem erre (még húszéves korom előtt), abbahagytam prózai kísérleteimet és írni kezdtem első kötetem verseit. Most, negyvenéves koromon túl, megint hajlok arra, hogy a prózával is megpróbálkozzam, — éppen önéletrajzi regényt írnék, hoszszabb ideje már. De egyelőre csak a szándéknál tartok, még nem győztem le húzódozásomat. Versben szinte mindent elmondtam magamról, amit lehet, prózában nagyon keveset eddig.' önéletrajz helyett megint verses vallomást adok, csak néhány fontos, a versek megértését segítő adatot jegyzek előbb ide. 1921-iben születtem Kálmánházán, a Nyírség egy parányi falujában. Sok titokzatos emlékkel zsúfolt, nyomasztó kisgyerekkor után (már akkor fejem fölé sűrűsödtek életem soha többé el nem oszló ellentéteinek felhői) előbb Hajdúnánásra, majd Nyíregyházára kerültem, gimnáziumba. Nánásnak a Károli-bibliát (akkád fordításaim nyelvét), Nyíregyházának a lázadás szellemét (társadalmi, etikai „baloldaliságomat") köszönhetem. Korán kezdtem el írni, de az erősödő fasizmus belém fojtotta a szót: első kötetem tíz év késéssel, jóval a felszabadulás után jelent meg. A zökkenés nélkül emelkedő pálya örömét később sem igen ízlelhettem. Több megrázkódtatás, s két kishíján nyakamat szegő baleset ért: előbb az irodalmi szkematizmus normáival, majd nem sokkal később egy hosszú betegséggel ütköztem össze.