Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Benedek Marcell

BENEDEK MARCELL Meg kell vallanom, hogy nem tartoztam azok közé, akik az első pillanattól fogva értették őt és harcoltak érte. Voltaképpen természetes lett volna, hiszen esztendőkkel Ady föllépése előtt én már egy modern irodalmi és művészeti mozgalom, a Thalia megindítói között voltam. Mégis évek teltek el,és én is azok közé tartoztam, akik Adyt akkor érthetetlennek tekintették, és néha gúnyolódtak is a verseivel. A nagy változást szinte dátumszerűen meg tudom állapitani. I9O8 nyarán történt Párizsban, hogy Földessy Gyulával, Ady legjobb értőjével együtt voltunk egy este, omnibuszra szálltunk fel és egy párizsi omnibusz tetején magyarázta nekem Az al vó csókpalota c. verset. Ezen keresztül értettem én meg egyszerre Ady sajátos szimbolizmusát, amelyhez eddig nem jutottam el, noha Baudelaire-nek a megmagyarázott szimbólumait értettem és szerettem. Attól a pillanattól fogva láttam a különbséget Ady állítólagos mestere és Ady között és fogtam föl Ady szimbolizmusának igazi jelentőségét. 1908-tól tekinthetem magamat az Adyért harcoló kis hadsereg tagjának. Ez a kis hadsereg arról is nevezetes volt, hogy a harcot nem csak Ady ellenfelei ellen folytatta, hanem egymás között is. Nem volt kéthárom Ady-barát, aki egyetértett volna Ady értelmezését