Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Előszó

1938-as Toll-ankéttól. Abban egymással vitázó vélemé­nyek láttak napvilágot a soron következő számokban. Itt egymástól függetlenül készült, többnyire magnetofonba mondott, egymásnak nem egyszer ellentmondó nyilatkoza­tok, vallomások sorakoznak fel.Ankétünk résztvevői,akik egy múzeum felkérésére inkább az utókornak szánták vok­saikat, elfogulatlanabbul nyilatkozhattak meg, mint egy vita tüzében tették volna, bár az Ady-kérdés fókuszában az idők folyamán amúgy is éppen elég sok szenvedély és elfogultság gyűlt össze. Kosztolányi pamfletje, mely az 1929-es vitát elindította, egy nagyon szük irodalmi kör Ízlését vagy inkább ellenérzését tükrözte.Mostani gyűj­tésünk egyik célja éppen az volt,hogy azóta az Ady kér­dés körül minden közvetlen érdektől megtisztult irodal­mi közvéleményen keresztül a versolvasók szélesebb kö­rének Ízlését is kitapintsuk. És talán nem elfogultság, ha megállapítjuk, hogy e kötetben közölt nyilatkozatok sok szubjektiv vélemény ellenére is általánosabb ér­vénnyel közelitik meg az Ady-kérdést minden eddigi vi­tánál. Nyilván szerepe van ebben az ötven éves távlat­nak is: Ady értéke, nagysága nem vitatott többé. De azt se feledjük, hogy az utolsó I0-I5 évben hozzáférhetővé lett s ezzel uj sugárzást kapott az Ady-mü. Eddig ki­adatlan versek, novellák, újságcikkek, tanulmányok je­lentek meg nagy bőséggel, s a vélemények már nem rög­eszmékhez, hanem müvekhez kötődhetnek. Ennek megfelelő­en, bár kiadványunk nem jelent nagy publicitást, talán támaszkodhatnak rá azok, akiknek nehézséget okozott az Ady-kérdésben gyakran megnyilvánuló Ízlésbeli össze­visszaság, elsősorban az irodalomtanárok,akik az "ifjú szivek" megmunkálásának feladatával birkóznak. A hozzászólók kiválasztásában az vezetett bennün­ket, hogy ha már valamilyen teljességre nem gondolhat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom