Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Féja Géza

szerelmi költőnk József Attila, Ő irt Adytól függetlenül, de véle egyenrangú szerelmi verseket. Miért nehéz Adyval betörni a világirodalomba ? Laczkó Géza a húszas években fölötte megszívlelendő irást tett közzé a "betörés" kérdéséről, nem éppen Adyval kapcsolatban, de általános érvénnyel. Francia Íróval vagy tudóssal beszélgetett - személyére már nem emlékszem -, és hosszasan fejtegette, hogy irodalmunk -. mennyire a magáévá élte Nyugat minden áramlását. Lelkes elismerést várt, de éppen az ellenkezőjét kapta. Azt válaszolta a francia, hogy amivel dicsekszik, azt Ők előbb megvalósították, és a változata aligha érdekli ő— ket, inkább az eredeti mondanivalónkra kíváncsiak. Ezt az intést megszívlelve ugy vélem, például a franciák felé távolról sem Ady párizsi ihletésű verseivel kellene dicsekednünk, mert könnyen epigonizmusnak vélik,bármennyire is nem az. Csakis munkaközösség végezhetné el a fordításra szánt méltó Ady-kötet válogatását, én csak személyes véleményemet mondhatom: a késői Adyból válogatnék legtöbbet. Ami Ady világirodalmi helyét illeti, egy jottányival sem tartom kisebbnek a XX. század európai költőinél, a legjobbak mellett a helye, sőt elemibb erejével olykor tul is szárnyalja őket. Jelentősége líránk fejlődésében? Ujabban divat a költészet ketté tagolása: a Lét nagy kérdéseivel szembenéző "szakrális" költészetet elkülönitik a társadalommal és a történelmi emberrel törődő, "vulgárisnak" minősített irodalomtól, az utóbbit pedig csöndesen vagy hangosan lenézik. Adyban a kettő szerves egység: nem szakadt el a tényleges embertől azért, hogy örök dolgokra nézhessen. "Jelentenem keli mindennek a Mindent" - vallotta, s nem csupán az embernek jelentette a "í.'in-