Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Féja Géza

A fiatalság ennek a mitológiának már az ószövetségi vonatkozásait sem érti.Ady világa beláthatatlanul gazdag, sürü, bonyolult, emellett finom arnyalatokkal teli,mint vallotta, "évezredek hője, hava", őskorba nyúlik, történelmi elemek tömegét sodorja és egykorú vonatkozások szövik át. Dehát a világirodalom minden nagy klasszikusával igy vagyunk, ezért életmüvüket időről-időre hivatott magyarázók gondozzák. Nálunk Ady egész költészetének magyarázatára eddig egyedül Földessy Gyula vállalkozott, de müve nem jutott el az olvasók szélesebb körébe. Kitűnő kezdeményezését, azt hiszem, egész munkaközösségnek kellene folytatnia, mert az általánosságokba vesző cikkek és tanulmányok senkit se visznek közelebb költészetéhez -, népszerűsítése konkrét feladatok sorát jelenti. Némelyik mai olvasó Ady szimbolikáját sem érti teljesen. Babits igen nagyra becsülte Ady szimbólum-világát. Dantehoz hasonlitotta, ennél elismerőbb

et nem mondhatott, és Dante szimbolikája is magyarázatra szorul. Másokat a fiatal Adyban jelentkező szr isziós vonások zavarnak. A szecesszió lényeges kort Hat volt, és Ady az Idő teljességét hordozta, mint minden nagy költő.Akadnak, akik pátoszától idegenkednek,ez a pátosz azonban a teremtés forrósága a csinálmány langyosságával szemben. Petőfi is harsonázott, a XVI. század prédikátor-költői "nagy fennen kiáltottak". Történelmi hangvételről van szó. Mindaz, ami Ady költészetéből kiszakítva ma Idegensserünek tetszik,helyén van az Egészben. Mint mondottuk, Adyhoz kalauzok kellenek, tegyük hozzá: bátor lelkek, kik végre semmit se tagadnak le belőle, mert csakis a teljes Ady rehabilitálhatja önmagát. De talán nem csupán kalauzok kellenek Adyhoz, hanem edzők is, akik a könnyű irodalommal megrontott ol-