Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Fábry Zoltán

embertelenség ellen kiálló Ady legkövetkezetesebb magatartása. Mindig őr volt, a háború e szerepét csak felfokozta és világgá bizonyította. Ady háborús költészete nem véletlenül lett a magyar és a világirodalom egyik csúcspontja. Yilágos,hogy ezt az Adyt kell az előtérbe állítani, ezt vállalni és továbbadni. Az Ady-maximumi az Ady-mérték, és minden,ami erről lehámlik, minimum, elavult. Ady a háborúk, az embertel

enségek egyik legnagyobb magyar ellenszeret kinyilatkoztatott ember az embertelenségben.És ez a kinyilatkoztatás - mert töltete örökaktuális marad, amig a földön embertel

enségszülte háboruk lesznek, embertelenségek, melyek kiprovokálják az emberséget, a történelem erkölcsi realizmusát. Ady minden dühe és elkeseredése azon "sirjukban is megátkozott gazok

" ellen irányult, akik az emberiségre hozták és hozzák "Gyógyitónak a Háborút, a Rémet"

. És az első világháborúnak e nagy magyar tanulsága a második világháború után és a harmadik előtt már világméretben érvényes: a tegnapinál mennyivel tudatosabb gazok és mennyivel hidegebb gyilkosok dolgoznak szerte a világon.Csupa gyilkos és mindenütt halálIRobert Kennedy halála: mindennél természetesebb és logikusabb korjelenség. Az ember szinte várja a következő áldozatot. Revolvergolyó, tőr és méreg, tank és gáz, napalm és bacillusok készitik elő a talajt az eddig és igy sose voltnak: az atombombának. Az ember azt hihetné, hogy amikor két világháború után immár oly nyilvánvaló a háboru-ellenesség primátusa és a béketudatősitás muszáj a, - egy Ady-formátumu költő másodvirágzását éli. És az ellenkezője az igaz: feledik, feledtetik. Miért? A felelet egyetlen szó: a közöny

. Maguk az emberek a béke legnagyobb hátráltatói,