Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Fábry Zoltán

világháborúban is, amikor nem használták ki aktiv tényezőként sem háborúellenességét,sem németellenességét. így aztán nem csoda, ha mindaz, amit Ady előreélt és elörefélt, felfokozott

an igazolódott kurzus-Magyarországon es a Hitler-háboruban, hogy majdan még fokozottabban igaz legyen a harmadik világháborúban. Az ember embertelenségi viszonylata már szinte megállapíthatatlan folyamatosság. És Ady emberség-fegyverét mégis elejtik és feledik. Tisza István, mint "kan Báthory Erzsébet"

, Ady korában túlzás volt, amit maga Ady megrendültsége is bizonyít Tisza halálakor.És mégis realitás lett — HorthyMagyarországon. A kan Báthory Erzsébetek, a feudalizmus és dzsentrizmus szadistái, a Prónayak, Ostenburgok és Héjjások, a Salm és Pálffy grófok, a siófoki, orgoványi és Britanniás gyilkosok, majd az újvidéki "hidegnapok" és a Szálasi-prominensek csak később jöttek, hogy visz— szamenően is igazolják Adyt. Képzeljük el, mi lett volna azzal a költővel, aki Horthyrói, Gömbösről azt merte volna irai, hogy kan Báthory Erzsébet?! József Attila és Radnóti sokkal kisebb deliktumokért kerültek törvény elé. És a második világháború, — amikor tényleg "sose volt kisebb az ember

" — mennyire túlfokozta még Ady retteneteit is! Radnóti mán "oly korban élt

", amikor "a költő bokáig csúszós vérben áll már / s minden énekében utolsót énekel

". És épp most, amikor már vértanu-költők is bizonyítják, hogy még mindig "oly korban" élünk, "mikor az ember ugy elaljasult. / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra

", mellőzhetjük-e azt az Adyt, aki bronzkeményen áll igazában, mint "ember az embertelenségben"?! Éppen e napokban lehettünk tanúi egy vitának, mely