Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Komlós Aladár

akiknek a nyelve megközelithetetlenebb. Nézzük Széferiszt, a görög költőt. Szereti valaki? Ugye senki? A legkisebb hatása sincs. Észre sem vették. Még a Nobeldij fénye, óriási Jupiter lámpája aem tudta fölhívni rá a figyelmet. Francia költők esetében más a helyzet. Azokat eredetiben olvastuk. Azt hiszem, ez maga kielégítő magyarázat. Nem hivatkozom arra, amire itt-ott hivatkozni szokás Ady világirodalmi hatástalanságának magyarázatául,hogy szimbolista volt olyan időpontban,amikor már a szimbolizmus nem volt korszerű. Hiszen Yaléry 92o körül aratott világirodalmi sikert, pedig utószimbolista volt. Adyt a szimbolizmus egyik legnagyobb világirodalmi alakjának, képviselőjének tartom, aki amellett féllábbal máj? tul van a szimbolizmuson. Szimbolistának igazában csak Az Illés szekérén

ig tartom. Életérzésében még a Minden-Titok verseiben is. Nem művészi eszközeiben, hanem életérzésében, A világ titokzatosságának az érzése, a transzcendensnek az érzése, az mindig megmaradt benne. És ebben része lehet a kornak, nemcsak a szimbolizmusnak,, általában a kor filozófiai áramlatainak. De mindenesetre ő a szimbolizmus egyik legnagyobb képviselője. Olyan kortársakkal mint: Blok, Rilke, Teats. Ami magyar helyét illeti, ő vágta föl a magyar lira nyelvét olyan érzések kifejezésére, amikről addig még dadogni sem tudtunk, amit észre venni sem tudtunk, mert nem tudtuk kifejezni. És az ember csak azt veszi észre, amit kifejezni tud. Amire nincs szavunk,azt észre se vesszük.