Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Lukács György

ezt a sztálini korszakot, és egy uj proletár demokrá­ciával csakugyan belekerülünk az eleven szocialista é— pitésbe, akkor azt hiszem, többen lesznek, akik Adyban fölismerik a maguk Íróját. Én az U.j versek olvasása óta - tehát több mint 60 éve — nem vesztettem el a kontak­tust Adyval egyetlen napra sem. De ez biográfikus ada­lék, és anélkül, hogy a saját jelentőségemet túlozni a— karaám, magamat sem tudom tipikus jelenségnek tekinteni a magyar fejlődésben. Hogy miért olyan nehéz betörni Adyval a világiro­dalomb a? Először is a világirodalomba az epikai és drá­mai müvek sokkal könnyebben törnek be fordításokon ke­resztül. A világon sok millió ember számitja nagy ol­vasmányai közé a Háború és békét vagy az Iliászt vagy Swift et - de legfeljebb 5 vagy lo % olvasta ezeket a müveket eredetiben. Emlékszem, hogy pl. a Háború és bé­kének az a német "Reclam" füzetben való fordítása, a­melyet hetedikes gimnazista koromban órákon olvastam a pad alatt, egészen rossz fordítás volt. De a Háború és béke epikai nagyságát rossz fordítással sem lehet szét­törni, ez hat mindenen keresztül. Ugyanez áll Shakes— peare-re és a görög tragédiákra is, A líra viszont a legritkább esetben adható vissza. Ez jellegzetességei közé tartozik. Például fiatal koromban, amikor a német kapcsolataim nagyon erősek voltak, Stefan George méretű lírikusok fordításában ia olvastam a nagy francia köl­tőket, és mondhatom, ha Baudelaire-t nem olvastam volna eredetiben, a Stefan George-féle Baudelaire soha nem tett volna rám semmiféle hatást. Szándékosan hozom fel Stefan Georgét, mert rá igazán nem lehet azt mondani, hogy nyersfordításból dolgozott, vagy nem tudott ver­selni es 'm éeis elsikkadt nála az, ami Baudelaire-nél emberileg olyan mélyen megkapó. - Tannak bizonyos dol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom