Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)
Lukács György
LUKACS GYÖRGY Azt hiszem Magyarország helyzetéből következik , hogy az igazi forradalmár nálunk nem tartozik a tipikus jelenségek közé. Ezt mpst természetesen nem elemezhetem részletesen. Mindenesetre összefügg a sajátos magyar fejlődéssel, azzal, hogy a forradalom idején nálunk a középnemesség vette át azt a szerepet, amit Franciaországban a polgárság alsó rétegei és a kialakuló proletariátus játszott el. Ennek az lett a következménye, hogy ez a réteg a ka^a-^alizmus fejlődése folytán társadalmilag folyton csúszott lefelé, és ez a problematikus forradalmi alap,amely még megvolt benne 4ö-49-b en,mindjobban és jobban kipusztult. Még az objektive haladé mozgalmak, a polgárság mozgalma és a munkásmozgalom is alkalmazkodott a magyar fejlődésnek ehhez a sajátos állapotához. Mármost forradalmi helyzetekben - 48-ban Petőfi alakjában, a századvégi átmenet idején Ady alakjában - föllépett egy-egy nagy ember, akiben egyesült mindaz, aminek Magyarországon lenni kellett volna , de tulajdonképpen igazi tábor és igazi követők nélkül álltak. Úgyhogy énnekem ma is, akárcsak annakidején, az a véleményem, hogy bármennyire lelkesedtek is az emberek Adyért, bármennyire felhasználták őt faltörő kosnak a reakcióval szemben, mégis izolálva volt, még a Nyusat-
