Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Eörsi István

igazi értelmében vett modernsége költői szempontból — sokszintű eredeti és egyszerű szimbólum-rendszerén kivül — bámulatosan tömör szerkesztésmódjában, epigrammatikus-szállóigeszerű megfogalmazásaiban rejlik - főként késői költészetének letisztult egyszerűsége kinálna anyagot ilyen tárgyú vizsgálódásnak. Ebből a szempontból is kimutatható a folytonosság Ady és József Attila között — a "Se késed nincs se kenyered" jellegű sorok az Ady-féle lakonikus "szituáció-lira" szinte e— gyedüli folytatásai. Végezetül néhány szót Ady jövőjéről. Világirodalmi jóslásokba nem merek bocsájtkozni - nem tudom, sikerülne-e áttörni a falat, ha nagy külföldi költők alázatosan fordítanák és jó válogatásban. Nyelvének, ritmi— kajának, szimbolikájának sajátosan és fűszeresen magyar jellege bizonyára roppant nehézséget okoz ezen a téren. Mégis világirodalmi jelenség ő, ha esetleg nem is válik világirodalmi hatóerővé, mert túllépve a provincián félelmetes erővel és következetességgel fejezte ki a két korszak határmesgyéjén álló ember valamennyi - szerelmi, vallási biológiai, nemzeti, politikai - válságát. "Muszáj Herkules"-i pátosza a legvégletesebb ellentéteket fogta át, egyebek közt ez a roppant skálán át megvalósuló egység biztosítja kivételes rangját. A jövőben is ezért bizhat. Tartósan nem szorítható háttérbe az egyetemesség igénye, és ha ez, bármilyen eltérő,megváltozott formában, újból feltámad, nem nélkülözheti Ady Endre segítségét.