Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Garai Gábor

folytonosság az időben, vannak bizonyos közkincsek, amelyeket befogad az ember és viszi tovább. Mert attól, hogy valaha egy költő föltalálta a metaforát s ebből a régi görögök még egy meghatározást is sikeritettek, ma még senki sem érzi ugy,hogy én most X-et utánzóm azért, mert az én versemben is vannak metaforák,vagy más adaptálható — simán közkinccsé lett - módszerbeli lelemények. De" van egy másik oldala is a dolognak,az hogy Ady után már nem lehet ugy irni, mint Ady előtt. Mint ahogy határkő volt szerintem később József Attila is. Csak egy formai példát a kettejük közötti határvonal érzékeltetésére: Adynál magától értetődően és természetesen burjánoztak a jelzők, akár diszitő szerepet is viselve, az érett József Attilánál viszont már minden jelző szigorú funkciót tölt be, szabatosan minősit.