Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Benedek Marcell

nem állítom, hogy én tökéletes biztonsággal nyilatkoz hatom a mai nemzedékről, mert abban a kivételes hely zetben vagyok, hogy az ifjúságnak csak a legjavával é rintkesem, azokkal akik a megmaradt egyetemi óráimr eljárnak minden önző szándék és reménység nélkül. Tehé azt az ifjúságot, amelyet ma szidni szoktak, különbőz ellenszenves tulajdonságai miatt

i én egyszerűen nem i ismerem, nem is látom őket. Akikről beszélek, azok legjobbak. De a legjobbaknál is fennáll ez a különösé az ő nemzedékük és az én nemzedékem Ady-élménye között Ennyi a mondanivalóm erről a kérdésről. Kérdést A breviáriumban lekicsinylően nyilatkozót' Ady prózájáról,novelláiról és publicisztikájáról. Eenrtartja-e ezt a véleményét? Novelláiról ma is csak bizonyos fenntartással nyilatkozhatom. Én tudom, hogy ránézve is és nagyon sokunkra nézve egy-egy ilyen apró novellának a megírás, sokszor csak azt a 2o vagy 25 koronát jelentette, amí~ kapott érte az ember. Véletlenül akadnak ezek között a: odavetett novellák között remekmüvek is, erről már csaa zseni tehet, mondhatni öntudatlanul. Ami a publicisztikát illeti, itt óriási különbséget jelent az, hogy mmár teljesen ismerjük ezirányu működését és láthatju azt, hogy ez az ember nem egy fejjel a falnak rohanó é

r a dolgokat csak költői szemmel, mondhatni felületese megítélő ember volt, hanem egy nagyon is mélyen látó,

: dolgokat megértő igazi publicista, aki amellett stilusának erejével adott alapot publicisztikai Írásainak , ha tehát ma irnék Ady prózájáról, ki sem mondhatom,

hog; mekkora százalékkal nőne meg az az elismerés, amely elég gyéren csordogált még az Ady breviáriumban. Kérdés: Még egy kérdés a breviáriummal kapcsolatban. Miért csak a Szeretném ha szeretnének-ig megy el a versek elemzésével?