Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

minder, dicséretet megérdemel, mert csakugyan a világ egyik leg­szebb és legfinomabb helye. A cikket nevemmel fedezem s így, ha valakit megrovás érhet miatta, elsősorban én lehetnék az illető. De azt hiszem, simán és nyugodtan leadható a cikk, nincs bűze. ön tudja, feleségem már jelezte, hogy én mit kapok a cikkért. Tessék szépen közölni felettesőimmé1 teljes januári számlám fize­tése alól felmentést kapok, ha a cikk Az Estben megjelenik . Ez igen szép honorárium és nagyon rámfér, mert mint tudni méltózta­tik, igen súlyos anyagi gondok közt végzem itt kúrámat, mert adós­ságra élek idefönt, decemberrel még mindig "jövök", mert a biztos­ra vett karácsonyi duplafizetés elmaradt s én abból akartam fizet­ni. A Főszerkesztő Ur azt üzentette ki karácsonykor az előszobába feleségemnek, hogy nem tehet semmit értem. Ezt én természetesen nem veszem rossz néven, elvégre Miklós Andor nekem csak főszer­kesztőm és, sajnos, nem mecénásom, tehát csak bizonyos mértékig lehet segítségemre. Viszont, miután így magamra maradtam '.bécsi barátom is udvariasan kitért azzal, hogy kölcsönökből él s ami pénze van, - ne haragudjak - elsősorban az emigrációra költi, el­lenben bármikor szivesen lát hosszabb vendégségre), magamnak kell valahogy segíteni magamon. Ezért írtam a mellékelt cikket s Az Est urai, ha már egyebekben nem akarnak tovább a hónom alá nyúlni, ta­lán nem teszik lehetetlenné, hogy így. könnyítsen meg legalább egy hónapom szanatóriumi gondjait. Nagy szívességükért, amellyel sem­miesetre sem vallanak szégyent, előre is leghálásabb köszönetemet fejezem ki. Maupassant készül. Feleségem febr. elsején elviszi Önnek az eddigi korrektúrákat és újabb kéziratot. Sajnos, kiderült, hogy még jó sok van hátra ebből a Miss Harriet-ből. vagy tíz ív, mert a kötet végén levő rövid novellák ugyan már régen le vannak for­dítva, de a közbűi lévő H aritage és más hosszú dolgok még nem ké­szültek el. Elseje körűire azonban kész lesz az egész, annál is inkább, mert most ez a fordítás egyetlen pénzforrás-reményem és befejezése után a Mont Qriol­ra (februári munkatervem) - újabb előleget szeretnék felvenni, hogy itt legalább valamit fizethes­sek. Egyébként megvagyok, ha nem is túlságosan ragyogó kedvben, kúrázom, a februárt még megpróbálom itt kitölteni rozoga tüdőmmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom