Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

GELLÉRI ANDOR ENDRE Bp. 1926. január 4. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ma délelőtt sok olyan történt a lelkemben, ami kellemetlen terhe lehet elveimnek. Bűnösnek érzem magam, mert a föltételezés egy kamasznál azonos a bűnnel. Körülbelül idézek: "Gelléri, Gelléri, mi újság? - maga itt tölti a drága idejét - nem tanul? - fölolvas Pap urnák? - soká fog megjelenni? - márciusban jöjjön! -" Ami ezek mögött sejtődik, az a bensőmben így adódik vissza "bizonyos fokú csalódást érsek; kezd haszontalan lenni, ugy viselkedni, ahogy nem jó; - szemtelen; stb. Kérem én tiszta vagyok! Amikor a novellát ön felé nyújtottam ott volt a számon a következő: " itt a második félévi jegyzet, tandíj; hitelbe étkezem a menzán, a szemem állandó zúgó főfájást okoz, mert nincs pénzem uj szemüvegre. Otthonról nincs semmi - hogy miért? - mert a bank eszi ami nekünk jutna, az üzlet csőd előtt áll - ha hasa megyek hideg van, de százszor rosszabb szüleim arcára néznem, hallani "50.000 koronát - 100.000 koronát árultunk" - aztán lefeküdni minél gyorsabban és aludni, aludni. Uram, én nem futottam önhöz csak a pénzért, nékem az kisebb dolog, mint mikor a könyvtárába engedett, több volt a 9 kötet Strindberg; több az Ön jó szava." Amink van az összeomlás előtt áll. Belátom, no^y a szüleim nem tehetnek többet, mint viselik az életet. És az ön utalványa nem egyszerű anyagi dolog, nem csak engem villanyoz föl: otthon is sóhajtanak "nem kell villamosra a fiúnak kifizeti a menzát, vehet jegyzeteket, ceruzát, rajzpapírt." És mit gondol ön, kell-e más ennek a fiúnak, minthogy kiegye lítse azt, amit benne bí zva adtak; hogy napról napra romló szemét megóvja -, ezáltal ne kelljen felriadnia minden elolvasott oldal után, egyre jobban vakulsz" Rettentően élek. Az agyam állandóan fáj a szemem miatt. A