Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

ideig tartott csupán az ..a pár* száz frank. Közben Szerkesztő Ur is küldött, kaptam az Uj Időktől is. Egy hónapja, hogy beállott a csőd. Vártam mindenfelől hiába. Két héttel ezelőtt beállottam egy gyárba. Manővernek, napi 18 frankért és 110 kilós szilvászsákokkal birkóztam, amiket a konzervkészítéshez kellett kipakolni a vagonokból. Három napig csináltam, de nem embernek való munka volt. Feltörte a kezemet a zsák és a lapátnyél, hatalmas izomlázat is kaptam, de még így sem hagytam volna abba, de időközben jobb kínálkozott. Egy gumiköpeny készítő műhelyben vagyok most. Ez a munka könnyebb, tisztább és néhány hét múlva jobban is fizet. Többet persze aligha kereshetek meg, mint a puszta megélhetésre valót, de ez már valami Parisban az idegennek. Emellett az írást sem hagycm abba. Esténkint mindig marad néhány óra időm és ezt kell felhasználnom - a pihenő órákat - hogy pesti összeköttetéseimet el na szaggassam végkép. Elsősorban Szerkesztő Urnák akarok minden hónapban annyi dolgozatot küldeni, mint eddig és ezúttal kérem meg nagy, erős kéréssel, hogy ne hagyjon el ezután sem és vegyen át annyit tőlem, mint amennyit eddig átvett. A ruháimat szeretném pótolni ezekből a pénzekbői. A gyár tönkretette minden rongyomat és keserves küszködésbe fog telni, míg újat vehetek. Ez ugyan itt nem számít, itt mindenki dolgozik, szórakozásra pedig nekem nem lesz kedvem, pénzem és időm. Különben egészséges vagyok. A nyelvet is töröm már valahogy, igaz, hogy képtelenül nehéz, de ebben az új környezetben sokat tanulok majd. Cikkeket egyelőre még nem küldhetek. Azokra idő kell és több nyelvtudás, különben is parancsoló kényszerűséggel nehezedik rám a pillanatnyi helyzet, pénzt kellett szerezni gyorsan a puszta megélhetéshez. Addig különben sem' lehetne tisztán az irodalomra, vagy laptudósításra támaszkodnom, míg valahonnét akármilyen kevés fix havi pénzt nem kaphatnék. Ez az idő még messze van, de eljön. Most csak föl kell tar—