Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

hároa év előtti rideg objektivitáshoz. Rettentő tenger hullámzik alattam és én nem akarom, hogy a cápák fölfaljanak. Nem akarok vértanú lenni! Most még az a kevés étvágyam is elment, ami addig volt: mi értelme az írók és művészek évezredes, megfeszített munkájának? Nagyon veszedelmes ingcványon épült a mi életünk: a tömegbutaságon. Most elérkeztünk ennek renaissanceához. Ha volna miből élnem: visszavonulnék egy vadon mélységébe, nem írnék s em berről tudomást se vennék

. Borzalmas a lelkiállapotom: sötétség

. Kaotikus értelmetlenség mindenfelé, az emberek szájából gyilok, méreg, puskapor és farkasüvöltés dől s minden hazugság. Nem tudom, mi lesz velem. Egyedül vagyok mint az isten. Pénteken délben két novellával jelentkezem. Üdvözli tisztelője Kcdolányi 925. ápr, 28. TSHESCSÉFÍI GÏ0RGY /Paris, 1925. V. 13./ Kedves Jó Szerkesztő Uram! írást is akartam küldeni - verset tudniillik --, ezért késett a levelem; Ne haragudjon ezért, most már majd gyakrabban írok. Bizony megszédített ez a tömérdek nagy Babilon. Elveszve, némaságra és süketségre ítélt szegénylegény vagyok itt és soha nem éreztem még így a bizonytalanságot és elárvultságot - pedig volt részem bennük már - mint a gallok fővárosában. Nyavalygásaimról különben beszél ez a mellékelt poéma, nem terhelem hát vele kedves Szerkesztő Uramat! - Kis diákszállóban lakom, a Rue Dupuytren 10 alatt, a Hotel des Etudiandes-ban. Egy szobáért - mit szobáért, szobaskatulyáért a harmadik emeleten havi 150 frcs.- a havi bér. Viszont, mert éppen szerencsétlenségemre világ-kiállítás van itt 11 napig a./11 frankot kellett fizetnem. A legnagyobb baj mégis az, hogy annyira kizökkentem ez írás-