Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

ágyúcsövet, mikor négyszázadikszor nyújtja föl a magasba, s ha szeretettel, erejének csodálatával nézi, akkor megkívánja már a szüntelenül feszültségben látott izmok elsimulását. Mérgelődjék csak, kedves Lajos, folytatom, A ki egész életén keresztül húsz ember robotját végzi, az a maga munkájához sohasem jut. Munkára ct>ak pihenés után lehet nekilendülni, a robot csak gép=zakatclás. Karosszék, filozófia, matematika és eredeti írások. Ezek azok, amikre Maga már túlságosan is megszerezte a jogot. Persze hogy élni is kell, krumpü is kell, zsír is kell, de mosolygó, lelki=gyö— nyöráségek is kellenek, különben nem a gáton áll 3 molnár, hanem a kövek között morzsolódik. Nem bánom, legyen délelőttje az Esté, estje Strindbergé, de legalább a délutánja legyen egészen a magáé. Wem lehet egy egész emberéletet bankókra váltani, mikor más szbmjúságok is élnek bennünk. Legyen ez a betegség határkő, kedves Lajos. Dick Manót pedig ne féltse, megépíti ö Is a maga palotácskáját, akár magának ad egy ezüstpénzt azért, a miért ő egy aranyat vágott zsebre, akár másnak. De azokat az órákat, a melyeket a maga Llelkétől a maga lelkének oxygénszívó föllélekzéseltől von el, azokat már sohasem élvezheti; ha kidobja őket az ablakont az örök semmibe dobja, mert azok csak a maga földjében termettek volna valamit. Gondolkozni, filozofálni és ebből valami eredetit, valami teljesen mikeslajoslt teremteni, a pénzszerzés minden legtávollbb gondolata nélkül

. Ezt szeretném, ezt nevezném igazán gyógyuláának. 1 fordítói robott ködös londoni vásár; a munka,a lelkünkből eregetett selyemszálak gubója: mi magunk vagyunk, a mi egyéni lelkünk sugárzásának megörökülése. Hol van Mikes Lajos,, ars- érett, a leszúrt, a mai? öleli Kálmán