Tasi József szerk.: Juhász Gyula. „Fekete album szürke erdejében”. Juhász Gyula összes fényképe (Fotótéka, Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Juhász Gyula fényképeinek ikonográfiája

36. 1. Szeged, 1923 utolsó hónapjaiban 2. Gábor Endre 3. 166 x 231 mm - Paszpartuval: 217 x 330 mm 4. MIM Művészeti Tára. Ltsz. 3763 5. Simon István: A magyar irodalom. Bp. 1973. [254.] 1. - A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp. képeslapként sokszorosította 1968-ban és 1983-ban. 6. A paszpartun a kép alatt feltehetően a fényképész írása, tintával: „Szeged 1923 Gábor Endre", majd ugyancsak tintával: Juhász Gyula. 7. A jól sikerült fényképet - műtermi felvétel - 1923 késő őszére datáljuk, mert a májusi ünnepségek idején Juhász feje még kopaszra volt borotválva. A költő hálából Gábor Endrének ajánlotta a Szeged 1924. április 13-i számában megjelent szonettjét: ÖNARCKÉP Ez elfáradt fej mélyen meghajol már A sors előtt, mert mindig jó a sors, Ezt vallja Zrínyi és így zsong a zsoltár, Szívem, te lázadó vagy s most lakolsz! De a világi urak és hatalmak nem látták soha görnyedten e főt, Mely könnyes szemmel és dalos ajakkal Hódol virágok s őzikék előtt. E szemek lassan, lassan ködbe veszve Sejtik csupán a földi tájakat, De fényt ad nékik minden égi eszme. S amíg gyászt látnak csak a nap alatt, Az égre néznek és már úgy ragyog Sötét tüzük, mint hulló csillagok! (JGyÖM 2 : 333. és 559. 1. )