Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)
Előszó
aktszobor partnereként, a vízicsúszdán a vízbeérkezés előtt, rákászás közben, pizsamában Salamon Bélával és Rejtő Jenővel Odol-reklám előtt, a Teleki téren szakértőként az árut mustrálgatva, sakknagymester ellenfeleként, autogramot adva, viccet hallgatva, kiürített zsebei tartalmát vizsgálgatva, filmszkeccs szereplőjeként, Vaszary Piri, Keleti László partnereként, a Keleti pályaudvarra érkező ál-Shaw fogadójaként, eszperantista előadóként, a valódi Shaw szobrával társalogva, a saját fejszobrával vetélkedve, jojózva, képességvizsgáló tesztet végrehajtva, színészlányokat oktatva, japán sportolókkal koccintva, trükkfelvételen öt példányban nézve önmagát, bűvészként, amint kártyákkal, amint golyókkal, amint virágcsokorral játszik, amint egy nőt szúr át, vagy egy nőt lebegtet, amint saját fejével bűvészkedik. És egy iskolatábla előtt krétával a kezében, amint levezeti az érvényesülés általa most felfedezett Napóleon/Fedák képletét. „. . . a nagy érvényesüléshez kell valami hisztéria. . . hiúság, gyermekes, zabolátlan indulatok, erős hangulatkilengések, gyors reakciók. . . Napóleon az örökös példa. . . Az érvényesülő tehát mindig színész és mindig komédiás. . ." (Érvényesüléstan) Eszerint a képek több mint negyede azért kerül ki a bemutatott körből, mert megfelelnek az alany hiszteroid-gyermekes természetének, és kitűnő alkalmat adnak számára, hogy egy-egy szerepet eljátszva komédiási kedvét is kiélje, énjének erős törekvéseit érvényesítse. A különös, hogy ezek a törekvések a legmélyebben egyek voltak tehetsége egyedi vonásaival, mindazzal, amit belőlük írásaiban fel tudott mutatni, mégis aligha vonható kétségbe pótkielégítő funkciójuk. Karinthy a Skarlát című novellájában visszaemlékezik, hogy tanárait fantáziájában egy süllyedő mentőcsónakon helyezte el, és nővérei szórakoztatására mindegyiket felvonultatta a maga hangján és rögeszméivel. Ismerősei, barátai beszámolóiból tudjuk, hogy a már híres író is sűrűn és kitűnően játszott, illetve parodizált. Sajátos megnyilvánulása ez az írói és a színészi-előadói tehetség között fellelhető rokonságnak. A stílusutánzó képesség a lelki állapotokba, attitűdökbe jellemvonásokba beleélés adottságát követeli meg. Csakhogy ez a hajlam írónál és a színésznél általában az élmények ábrázolásának, az alakok sokrétű megjelenítésének szolgálatában áll, a cselekedetek, a magatartás várható fordulatainak elképzelése révén. Karinthynál elsősorban az alakok írásbeli kifejezésmódja iránti fogékonyságként jelentkezik, hogy a stílus bemutatásával érzékeltesse a mögötte meghúzódó karaktert. Kisgyermek korától jól nyomon követhető éhsége különös élmények