Kovács Ida szerk.: Karinthy Frigyes. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát” Karinthy Frigyes összes fényképe (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1982)

Előszó

rességével. Nincs ember, legyen bármilyen szerény és külsőségektől mentes, aki ne érzett volna elégedettséget, hogy ő is ott lehet közöttük, aki ne lett volna büszke annak tudatától, hogy nélküle e csoportképek hiányosak. Ám ha valaki pusztán beéri a természetes hiúsággal, akkor az alkalomtól, a többiektől és a fényképésztől függően az egyik képen itt, a másik képen ott látjuk. Ezzel szemben a több mint negyven, jobbára tíz, de nem ritkán húszhuszonöttagú, olykor pedig csak öt-hattagú csoportkép közül alig két-három olyan akad, amelyen Karinthyt pozíciója esetlegessége miatt keresni kell. A képek java részén — készült a felvétel a siófoki strandon vagy a zeneakadémiai ünnepélyen - Karinthyt, minél többen vannak a képen, annál valószínűbben, a sor szélén találjuk. És ha nem, úgy a többiek ülnek, ő áll, vagy ha mindenki áll, és a szélső helyeket elfoglalták, ő valamire felállva hátulról emelkedik ki. Akár azt gondoljuk, hogy Karinthy előre eltökélten kereste ezt a pozíciót, akár, hogy önkéntelenül is így „helyezkedett", tény, hogy rendszeresen általa kitüntetett helyzetet foglalt el. Értelmezhetjük ezt a félrehúzódás ellentmondásos jeleként: ott, ahol olyan sokan vannak, hogy a központi helyért tülekedni kell, és éppen ezért értéke vitatható, a bölcs rájátszva a szerénységre, a szélső pozíciók egyikével tűnik ki. De felfoghatjuk annak kifejezéseként is, hogy még az általa legnagyobbra tartottak sokaságába sem tud beleolvadni. Kvalitásainak-helyzetének nemcsak az felel meg, hogy köztük van, de az is, hogy egyben el is különül tőlük. Kiélezettebben fogalmazva: egyszerre kell neki, hogy a többiekkel együtt ott legyen a képeken, és az is, hogy legyen lehetősége kilépni a képből és alkalmasint új alakban visszatérni. Ez az értelmezés túlpoentírozottnak hat, de Karinthy felülmúlhatatlan a képtelenségben. Valóban tudunk arról, hogy egy öszszejövetelen, amelyet Móráék tanyáján rendeztek (lásd 101. számú fotónkat), Karinthy egyszer csak eltűnt, hogy hamarosan gepida harcosként öltözve kisértse az archeológus Mórát és villanyozza fel a társaságot meg önmagát. Egyébként ha megvizsgáljuk, hogy kiknek a társaságában látható Karinthy, az írókhoz hasonló gyakorisággal színészeket találunk. Az írószínész arány túltengését érzékelteti, hogy a kérdéses felvételek közel kétharmadában fordulnak elő. És a maradék között még jónéhány akad, amelyek szintén nem családja szűk körében, de nem is szokásos polgári környezetében, hanem sportolók, eszperantisták, zsibárusok avagy pszichotechnikus társaságában mutatják Karinthyt. E megjelenések ugyancsak jó