Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond
dés irányába jutott vonala ellen. Kétségtelen tehát — ez Kassák Lajos konklúziója —, bizonyos korszakok kitermelik sajátos élet- és társadalomformájukat, a jelenségeknek nevet adnak, s akik ezeket a formákat és neveket a megváltozott viszonyok ellenére is fenn akarják tartani — a haladás kerékkötőivé válnak." 91 A vitában Móricz Zsigmond nem vett részt, de nagyon érdekes egy későbbi állásfoglalása. Gulyás Pálnak üzen a Kelet Népe Szerkesztői asztal rovatában: „Úgy látszik, a parasztnak ez lesz valamilyen utódja: népi. A »paraszt« szó nagyon sértő, kivált a jobb kultúrájú nép közt. Még sokkal jobb helyzetbe kell kerülniök, hogy ismét, dacból és jelszóból felvegyék a »paraszt« szót." 92 A sok hozzászólót aktivizáló Nem vagyunk parasztok-vita után Kassák Lajos a Kelet Népe szűkebb körű, de ugyancsak fontos munkásirodalom-vitájába is bekapcsolódott, amely Veres Péter Feljegyzések a mai magyar munkásirodalomról című cikkével indult. 93 Veres Péter röviden végigtekinti a munkásirodalom történetét genezisétől a proletkultkorszakon át a negyvenes évek elejéig; kiemeli Kassák Lajos korszaknyitó szerepét a költészetben, de megjegyzi, hogy mind Kassák, mind az erdélyi munkásírók - Nagy István, Asztalos István — legjobb regényei sajátosan paraszti környezetben játszódnak. Végül örömmel üdvözli Budapest fiatal munkásköltőit, névszerint Benjámin Lászlót, Berkó Sándort, Földeák Jánost, Kis Ferencet, Knopp Imrét, Vaád Ferencet, Vészi Endrét és Zsigmond Edét. Kassák Lajos Móricz felkérésére szólt hozzá a ,Jv1unkásirodalom" tematikájához. 94 Már az idézőjeles címmel is jelzi, hogy fenntartásai vannak, és cikkét így kezdi: „Hogyan is írhatnék arról, ami meggyőződésem szerint nincsen." Szerinte a művészeknek „osztályhoz kötése, részletekbe tagolása inkább az alkalomszerű helyzetnek kihasználására törekvő politikus ügye, semmint az alkotó szellemé". Az osztályirodalom lehetetlenségének példája, véli, ,,a napjainkban nagy garral kezdődő és siralmasan önmagában összecsukló falukutatók vagy a Márciusi Front íróinak tragikomédiája". A tanulságot általánosítja: „íme az osztályírók, akik alaptermészetüknél, szűk látókörüknél és rövid lélegzetű dinamikájuknál fogva semmivel sem mások a gettó íróinál." Veres Péter válaszcikkében — Van-e hát munkásirodalom? 95 — elismeri, hogy Kassák írásában nagyon sok részigazság van. De: a kezdő író szükségképpen valamelyik társadalmi osztály írója lesz. „Ez minden íróval így volt eddig, még Kassák Lajossal is. Sőt vele a legjobban minden írók közt. Csodálom, hogy ő ezt elfelejti, s most olyan kegyetlenül lebecsüli a paraszti írókat. Pedig azok is csak azt akarják, amit ő keservesen, de úgyahogy elért: előretörni az általános emberi felé. Itt van aztán a főkérdés: osztályukkal vagy osztályuk nélkül akarnak-e előretörni?' Az előbbire Gorkij, utóbbira a polgári íróvá váló Knut Hamsun példáját hozza fel. A semlegesség veszélyeire is figyelmeztet. Aki az örök emberit vagy az örök szépséget akarja kifejezni, könnyen a túloldalon találhatja magát, mert az uralkodó rétegek már a sajátjuknak tekintik. A magyar népi írók mozgalmai nem reakciósak, mert a parasztságnak „öntudatot, egyelőre külön öntudatot akarnak adni, mert erre van szüksége ...[...] S ha következetesek és becsületesek, akkor továbbmennek, s nem állnak meg csak a teljes igazságnál, s ez az, hogy a parasztság felszabadítása csak egy új és valódi szocialista rendben lehetséges: vagyis együtt a többivel." Ugyanebben az évben, 1941-ben a Veres Péter által említett fiatal költők - az úgynevezett munkásírók csoportja - kiadta első antológiáját Tollal és szerszámmal címmel.
