Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai

és emlékeiről nyilatkozott. E feledésbe merült interjú Kassák akkori gondolkodására, szemléletére vonatkozóan felettébb érdekes és jellemző adatokat őrzött meg. Ezért csaknem teljes egészében idézzük: „A szlovenszkoi magyar írók irodalmát kevésbé ismerem — mondta Kassák —, nem azért, mintha nem lenne bennem elég érdeklődés ebben az irányban, hanem inkább mert az elmúlt másfél évtized alatt nem valami túl sokat és nem túl egységesen termeltek ezek az írók. Ennek bizonyára megvan a helyszerű és korszerű oka. Tudom, hogy vannak kezdeményezések, amelyek össze akarják fogni ezeket az erőket, amelyek munkabírásukat táplálni akarják, de mindez kevés, hogy az író szellemében független és anyagiakban biztosított legyen. Az idősebb írógeneráció másfél évtizede küzd ezekért a javakért, miközben értékei legjavát bányászta fel magából, és ossza szét olvasói között. Az ő életformájuk tragikus, és komoly megbecsülésre érdemes. Kevésbé látom ezt a céltudatosságot a fiatalabb generációnál. Politikai áramlatokba került, a sok egymás közti viaskodás legyöngítette a produktív erőket, és elvonta őket az alkotó munkától. Nem rossz az, amit produkálnak, de kevés. Élettapasztalatokban, meggondolásokban és megtisztult érzelmekben nem elég gazdagok. [. . .] Minden Szlovenszkóból eredő magyar írást örömmel és kíváncsisággal veszek a kezembe, és ha valami módon lehetne [. ..], szívesen állnék ezeknek a sorstársaknak a segítségére. Nemcsak a szlovenszkoi magyar írókkal van összeköttetésem, de meglehetősen jól ismerem a fiatal szlovák írógeneráció tagjait is. Akiknek ma itt már egész jó nevük van, azokkal személy szerint több mint egy évtizeddel ezelőtt ismerkedtem meg. Mint fiatal szocialisták és írók felkerestek engem mint szocialistát és írót, mert úgy vélték, hogy gyökeres rokonság van köztünk. Ady Endre költészetét már ismerték, s az én munkásságomon keresztül ismerték meg a magyar költészetet. Örültem ezeknek a fiatal tehetségeknek, mert barátságuk és megbecsülésük jeléül több munkámat fordították le szlovákra. Azt hiszem, az első komoly lapjuk a DAV volt. Szabad versekkel és konstruktív tipográfiával Szlovenszkón ez szinte reveláció volt. Ezekről a modern szlovák fiatalokról eddig alig hallottunk valamit, és máról holnapra szinte teljes fegyverzettel beléptek a modern irodalomba. A magyar és szlovák írófiatalságnak meg kell találnia a hathatósabb és demokratikusabb kultúrösszefogás lehetőségét. Eddig több mint húsz könyvem jelent meg, versek, regények, elbeszélések, tanulmányok. Ez valamennyire megmutatja azt, hogy sokat és kitartással dolgozom. [. . .] Különben most fejeztem be az Egy ember élete című önéletrajz-sorozatomnak a 7. és 8. kötetét. Az egyik a Károlyi-forradalom, a másik a kommün idejéről szól. Nem párttendenciák kidomborítása, és nem száraz történelemírás. Meggyőződésem, hogy annak a történetírónak, aki ezeket az időket fel fogja dolgozni, elő kell vennie ezeket a köteteket, mert a kor emberének sorsos élete van beléjük zárva.. . Önéletírásomnak egyik érdekessége szlovenszkoi barátaim részére, hogy elindulási pontja Érsekújvár. Nemrégiben voltam Érsekújvárott. Mint egy tavaszi erdőben, úgy jártam régi emlékeim között, és rneleg kézszorítással üdvözöltük egymást, akikkel együtt csavarogtam gyermekkoromban. Azokkal az asszonyokkal találkoztam, akik akkor még lányok voltak, szépek és sokat ígérők, most velem együtt meglett emberek. Kicsit talán megkomolyodtunk, de nem baj. Voltunk vidám fiatalok, és mostanra szép öregek lettünk."

32