Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Sándor László: Kassák Lajos csehszlovákiai előadókörútjai
25 éve annak, hogy végleg elkerült ebből a poros kisalföldi városból. [. . .] Mellényben áll az ablak (vonatablak) mellett. Ezúttal nem fekete, magas nyakú orosz ing van rajta, hanem nyersselyem, drapp színű orosz ing." 22 Vas István visszaemlékezéseiben arrólír, hogy Kassák feleségével 1929 augusztusának végén Pozsonyban járt:„Kassák és Simon Jolán 1929. szeptember 1-jén Pozsonyból este Budapestre érkezett — hajón." 23 Utazásuk céljáról semmi közelebbit nem közöl a szerző. Lehetséges azonban, hogy egy októberre tervezett érsekújvári előadóestjének előkészítése ügyében járt Csehszlovákiában. Erre az előadóestre 1929. október 12-én került sor az Arany Oroszlán szálló nagytermében. A pozsonyi A Nap érsekújvári tudósítója rövid cikkben hívta fel az olvasók figyelmét: „Kassák Lajos 18 éves koráig itt élt. Egy szűk és levegőtlen érsekújvári lakásban nevelkedett, az érsekújvári utcákat járta mint mezítlábas gyerek, az érsekújvári gimnáziumban kezdett tanulni, itt érte az első nagy csalódás, amidőn az első osztály bukásos bizonyítványa után — lakatosinas lett. [. . .] Közel 25 éve annak, amikor a kis újvári legényke elindult Győr felé, gyalogútjára, amely aztán tovább, tovább vezetett, s a magyar irodalom egyik legérdekesebb útja volt." 24 Jó két év múlva Kassák Simon Jolánnal ismét előadókörúton van Nyugat-Szlovenszkón. Ezúttal a Munka-gárda szavaló- és népdalkórusát is magával vitte. Első előadásukat Érsekújváron tartották 1931. december 25-én. Az estről írt korabeli bírálat nemcsak dicsérő, hanem elmarasztaló is: „Több szempontból volt nagyon érdekes az előadás, amelyet a Munkásakadémia rendezésében Kassák Lajos tartott karácsony első estéjén az Arany Oroszlán zsúfolásig megtöltött nagytermében. A szavalókórusok megközelítették a legmagasabb nívót, a kabarészámok viszont nem érték el a gyenge vidéki dilettantéria átlagszínvonalát sem. Szinte érthetetlen, hogy olyan jószemű kritikus, mint Kassák Lajos, tűrte az est színvonalának durva lerontását olyan primitív műkedvelősködéssel, mint az arisztokrata-jelenet. A börtönben című jelenetben is sok álpátosz és áltragikum van, ami még jobb előadásban sem érvényesülhet. [. . .] Gimnazistabálok műkedvelő hangulatát ébresztette bennünk. — Minden primitívségért azonban bőven kárpótolta a jelenlévőket a Simon Jolán vezette szavalókórus nagyszerűsége. Nehéz hatását jellemezni. [. . .] Ebben az előadásban szárnyat kaptak Kassák legelvontabb és olvasva idegenszerű versei is. Megfogták az embert, megrázták belülről, és a hatása [. . .] élményszerű volt.[. . .] Az 1931 című vers csodálatba ejtette az embereket [. . .] s a Mesterembereknél [a szavalókórus] a maximumát érte el. — Kassák Lajos is beszélt. Röviden, erőteljesen, demagógia nélküli agitatív hangon. — A Munka népdalkórusa már vegyes érzelmeket keltett. Justus György, a karmester nem lehetett különösen büszke arra, amit a gárdája produkált. Sem zenei, sem énektechnikai, sem publikumhatás szempontjából nem érte el azt, amit az ilyen modern kórustól reméltünk. Valami mást akar, mint a megszokott kórusok. Mást hozott, de nem jobbat. - Kassák Lajos Szolgáló sorsa című kisjelenete az orosz Kék madár-társulat előadásának emlékét ébresztette." 2 5 A szűkszavú sajtóközlemények tanúsága szerint Kassákék a következő napon — 1931. december 26-án — Galántán és 27-én Pozsonyban tartották meg előadásukat. A pozsonyi Városi Színházban lezajlott előadásról A Nap számolt be. A cikkíró a leg-
