Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabó Lilla: Kassák Lajos és a cseh avantgárd

3. Fölmerül a kérdés, hogy a húszas évek elején, Kassákék bécsi emigrációjának kezdetén és a cseh avantgárd mozgalomszerű megjelenésekor miért nem fonódtak szorosabbra a szálak a két közép-európai kis nemzet avantgárd mozgalma között. Az okok a két ország eltérő társadalmi, kulturális hagyományai, múltbeli és a háborút követő idők különböző gazdasági és társadalmi föltételei mellett a politikai orientáltság által is meghatározott, attól is függő művészeti és kulturális irányultságban keresendők. A világháború után közös mindkét avantgárd esetében az orosz társadalmi forradalomhoz kapcsolódó konstruktivizmus megjelenése, amely bizonyos fokig „elméletileg" fölállított társadalmi, filozofikus és kevésbé esztétikai jellegű kérdéseket vetett fel.

14 A formai jegyeket azonban mind a költészet, mind a képzőművészet területén továbbra is a korábbi orientáció befolyásolta és határozta meg jelentős mértékben. A cseh képzőművészeti avantgárd például Vincenz Kramár teoretikus és műgyűjtő 1910-es évektől kezdődő párizsi tevékenysége folytán a francia kubista művészethez igazodott,

15 a magyar aktivista képzőművészek részére pedig elsősorban a német kulturális élettel való kapcsolat volt meghatározó. Kis nemzetekről lévén szó, a fontosnak tartott nyugati orientációk különbözősége, eltérő iránya is hozzájárult ahhoz, hogy másodrangúvá vált az egymással való kapcsolatteremtés igénye. Szorosabb viszony állt fenn az 1922ben szerveződött és 1924-ben folyóiratával, a DAV-va\ megjelenő szlovák avantgárd csoport és Kassákék között, legfőképp azért, mert a DAV csupán a cseh avantgárd folyóiratokon és a Ma egyes számain keresztül közvetve jutott hozzá a nyugat-európai forrásokhoz.

16 A magyar és a cseh avantgárd közötti szorosabb és tartósabb kapcsolat hiányának másik oka a két mozgalom programjának egyes eltérő hangsúlyaiban rejlik. A cseh szimbolizmus megjelenésétől akadálytalanul és folyamatosan fejlődő modern cseh művészettel szemben a magyar avantgárd főként a politikai és szociális kérdések felől közelített az irodalom és művészet feladata felé. Az sem véletlen, hogy a magyar avantgárdon belüli vitákban nem az esztétikai kérdések az alapvetőek, hanem a szociális kérdések nemzet-, népmegválto hitre épülő forradalmi megoldása lép előtérbe. A kulturális és művészeti forradalom révén társadalmi forradalmat hirdető magyar avantgárddal szemben a polgári köztársaság szabadabb légkörét és a legálisan működő kommunista párt védelmét élvező, fiatalos lendülettel föllépő cseh poétizmus csak kulturális forradalmat, megújulást hirdetett, s a legáltalánosabban fölfogott lírizmust tartotta a jövő társadalma legfontosabb jegyének. Mindez azonban nem zárta ki a szellemi kapcsolatok lehetőségét. Mégpedig azért sem, mert a két mozgalomnak voltak közös vonásai is. Mindkét avantgárd esetében olyan irányzatról van szó, amely program és alkotás, teória és gyakorlat rendkívül aktív és fejlett összekapcsolásával a művészetek egyesítésére törekedett. A magyar aktivisták is és a cseh avantgardisták is a kultúra megújhodását az irodalom, a képzőművészetek, az építészet, a zene, a színház, majd a film és a fotó, valamint a tipográfia ugyanazon koncepció szellemében történő együttes alkalmazásával akarták elérni. ,,A poétisták — írta Nezval 1930-ban a poétizmus harmadik manifesztumában

17 — a versnek megint