Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső

világával kapcsolatos fönntartásait a világnézetek síkján is megfogalmazta: „Kedves Szabó Dezső - szögezte le korábbi vitáikra utalva, s ugyanakkor folytatva is azokat -, még most is, inkább a köznapok torlódó kakas anarkiája, mint az ünnepekké ravatalozott mindent megértés szomorúsága. És inkább a szabad verseny demokráciája, ezerszer inkább Marx fölfelé verekedése, ha kell, pirosban is, mint Krisztus gyehennákkal fenyegető aszkézise. S inkább az ördöngösök nihilizmusa, mint Szántó Dénes nyálkás jóságba olvadása." Kassáknak — mint Standeisky Éva találóan megállapítja — e regénnyel kapcsolatban kellett rádöbbennie arra, mekkora távolság választja el őt Szabó Dezsőtől, mennyire más a fölfogásuk forradalomról, szocializmusról, jövőről.

28 Joggal merült föl benne a gyanú, hogy nem a Nincs menekvés mentegetődző, a regénytől elhatárolódó előszava jellemzi Szabó Dezsőt, hanem sokkal inkább maga a regény. így írt rossz előérzeteiről; „az annyi sok bajjal vergődő Szántó urat mégsem egy könyvben kellett volna fölravatalozni. Talán valami marasztalóbb, valami semmisebb hely lett volna jobb a számára, mert ki tudja biztosan, hátha a rossz lelkek mégis visszajárnak kísérteni." Másfél évtized múlva, az Egy ember életében még nyíltabban szólt csalódottságáról, Szabó Dezsővel kapcsolatos vélekedésének átformálódásáról. „Ezzel a munkájával — olvashatjuk — mintha leleplezte volna magát előttem Szabó Dezső. Romantikus, szentimentális kis regény. Nincs meg benne az a bátor kiállás, ami cikkeiben annyira imponál nekem. Szerkezetében rendezetlen, világszemléletében kaotikus, stílusában nem annyira gazdag, mint inkább tele van hemzsegő frázisokkal."

29 Szabó Dezsőt a fiatal nemzedék ekkor már legtekintélyesebb csoportja nevében megfogalmazott bírálat érzékenyen érintette. Bár udvariasan megköszönte Kassáknak a kritikát, ám hozzáfűzte: „A cikkedre egy Nagy választ akartam írni, melyben rúgtalak volna Titeket is, a Nyugatot is, s leadtam volna becses — igen becses — véleményem a ma és holnap magyar irodalmáról. De Lőcse leszordinózott. Ha mégis megírom, elküldöm neked, de akkor ha minden egyebet ki is dobsz abból a számból, teljes hosszúságában kell hoznod. Mert ha lesz, hosszú lesz." Figyelemre méltó, hogy Szabó Dezső ebben az 1917. augusztus 25-én kelt levélben publikálási lehetőséget kért, sőt követelt a Mától. Ez az eddigi tartózkodás, távol maradás után még akkor is fordulatnak tűnhetett Kassákék szemében, ha a határozott kérés egy még megírandó vitacikk közlésére vonatkozott. Szabó Dezsőnek a Mában való esetleges megjelenését Kassák a Nincs menekvést követően is mint a magyar aktivista mozgalom szempontjából szerencsésnek ígérkező eseményt ítélte meg. Ezzel magyarázható, hogy Szabó Dezsőt a folyóirat munkatársai közé hívta. Erre lehet következtetni Szabó Dezső újabb levelének következő részletéből: „Hallgatásom egyszerű oka, hogy olyant kértek, amit semmi esetre sem tehetek meg, s én ilyenkor meg szoktam lapulni. Nem volna becsületes dolog, ha közétek állanék." Szabó Dezső joggal írhatta, hogy nem áll módjában Kassákékhoz csatlakozni. Ekkor ugyanis már javában azon fáradozott, hogy a magyar avantgárd irodalmával kapcsolatos elmarasztaló vélekedését a nyilvánosság elé vigye. Levelében a következőt tudatta Kassákkal: „A legújabb irodalomról - a legfiatalabbról — rittyentettem egy cikket, amit a Nyugattól a H.juszadik] Sz.[ázad]-hoz utaltam át. Ha okos dolgot mondok benne, ne haragudjatok, ha ostobát, még kevésbé." Szabó Dezső a beharangozott cikkben Kassákék és A Tett, illetve a Ma megnevezése nélkül, ám félreérthetetlenül róluk szólva részletesen kifejtette azokat a fönntartásait,