Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Ferenczi László: Kassák és Cendrars
című folyóiratot, és a folyóirat kiadásában megjelentetik a Húsvét New Yorkban című költeményt. 1915-ben a Budapestre visszatért Szittya felkeresi Kassákot, aki ösztönzésére gyűjti kötetbe verseit, és gondolkodik el folyóirat-alapításon. 1915-ben, emlékszik vissza Kassák, Szittya számos külföldi költő nevét említette neki, így Apollinaire-ét és Ivan Gollét. Apollinaire-t Kassák már A Tett első számában közli (miután ellenőrizte Szittya beszámolóját), Göll pedig a Ma egyik sztárja lesz. Az Egy ember élete viszont nem szól arról, hogy Szittya említette volna Cendrars nevét. Miriam Cendrars elmondja, hogy apja és Szittya kapcsolata hamarosan megszakadt. Magyarázatot nem ad, csupán azt említi, hogy apja túlságosan is individualista volt minden közös munkához. A Mercure de France 1962-es emlékszáma Szittyát is megszólaltatja. Szittya 1912-es találkozásukról, folyóirat- és könyvkiadói tevékenységükről, továbbá festő és költő barátaikról beszél. Ő vitte el Chagallhoz is Cendrars-t. Szakításukat, illetve ennek okát nem említi, az 1912 utáni évekről egyszerűen hallgat. Csupán annyit mond, hogy Cendrars-t csupán egyetlenegyszer látta meghatottnak, egy temetésen, de akkor nem üdvözölték egymást. Ami biztos, vagy majdnem az: Szittya két nagy költő indulásában, illetve radikalizálódásában segédkezett — Cendrars-éban és Kassákéban. És valószínű, hogy Chagall legelső hívei közé tartozott, ezért is vitte el hozzá Cendrars-t. Érdekes, hogy Chagall, aki a legnagyobb szeretettel és hálával beszél Cendrars-ról, nem írja le Szittya nevét, holott mind Szittya, mind Miriam Cendrars szerint ő hozta össze őket. Viszont, legalábbis tudomásom szerint, nem cáfolta a Mercure de France beszámolóját. Az Egy ember élete pszichológiailag legbonyolultabb részletei Szittyáról szólnak. Leírás és értékelés szinte bekezdésenként ellentmond egymásnak. Az „odi et amo" sajátos változataként Kassák érzékelteti, olykor ki is mondja adósságát Szittya iránt, akinek nagylelkűségéről és jóságáról sem feledkezik meg, de ugyanakkor irtózik is tőle. Miriam Cendrars idézi apja 1912. szeptember elsején, huszonötödik születésnapján írt levelét. A címzett Féla, majdani első felesége és gyermekei anyja. „Nyugodt vagyok egy egészen pici szobában, amit Szittyával, a költővel osztok meg. A szoba egy kis hotelban van a Saint-Étienne-du-Mont utcában. Az ablak a templomra és a kolostorra néz. Harangok szólnak. Gyertya ég az asztalon. Tömjén ég a lámpában. Vettünk egy kis tömjént, hogy beillatosítsa ezt a banális helyet. Szittya néhány képet hozott. Én Holbein kövér asszonyainak sorozatát. Az asztalon vannak. A szoba nagyon békés. Boldog vagyok, nyugodt, egy kissé szomorú, mintha nagyon öreg lennék. Szittya nagyon kedves. Különös, Hoffmann-szerű mozdulatai vannak. A rejtelem karmesterének nevezem.. ." u A levél meglepően emlékeztet az Egy ember élete olyan bekezdéseire, amelyekben Kassák szeretettel ír Szittyáról. A svájci Cendrars 1912-ig kétszer járt Oroszországban, és hónapokat töltött New Yorkban is, de Párizst — noha 1910-ben hosszasan nyomorgóit ott — lényegében nem ismerte. Ahogy a modern művészeti törekvéseket sem igen ismerte az egyébként rendkívül sokat olvasó fiatalember. Miriam Cendrars szerint Párizsba és a modern művészetbe apját Szittya vezette be, ahogy az Egy ember élete leíró és nem értékelő részei szerint Kassákot Európába.
