Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Ferenczi László: Kassák és Cendrars
Kassák azonban nem áll egyedül véleményével. Osztozik benne Dos Passos, aki Cendrars-t a transzszibériai vasút Homéroszának tartja (öt idézi majd Kassák nevének megnevezése nélkül), valamint Henry Miller és Robert Goffin. Azaz két amerikai regényíró és egy belga költő. A francia kritika állásfoglalása sokkal kétértelműbb, és különösen az volt 1963-ban, noha Cendrars-ról már életében jelentek meg könyvek, és a Mercure de France 1962-ben adta ki monumentális emlékszámát. Marc Alyn költő és kritikus, aki nemzedéke, az 1950-1960-as évek fordulóján feltűntek szemszögéből először tekintette át a modern francia költészet történetét, Cendrars-t a szürrealizmus egyik áldozatának tekinti. Ahogy Reverdyt.őt is kiszorították a francia költészetből. 2 Bonyolultabb a kérdés. Vajon valóban a szürrealisták szorították-e ki Cendrars-t a párizsi irodalmi életből és ezzel a francia költészet élő áramlatából, avagy Cendrars már hamarabb, néhány évvel korábban kivonult onnét? Ha egyáltalán valaha is ott volt. . . Válasz helyett megelégszem néhány adat felsorolásával. Cendrars mélységesen megvetette a nála nagyjából egy évtizeddel fiatalabb, lényegében az első világháború végén jelentkező és 1924-re csoporttá szerveződő szürrealistákat. Hazugoknak és képmutatóknak tartotta őket. Gúnyolódva mondta róluk Manollnak, hogy Anatole France halála alkalmából kiadták ugyan az Egy dög című pamfletjüket, de a temetés estéjén elmentek André Gide-hez tisztelegni. Igaz, az öreg Cendrars a Manoll-lal folytatott könyv terjedelmű rádióbeszélgetés idején már mindenkit lenézett, a szürrealistákat, Gide-et és France-t éppen úgy, mint ifjúkora festőbarátait, Picassót, sőt Chagallt is. A festők — mondja — nem jutottak el Rimbaud-ig, és Picasso mindvégig apja, a konzervatív festő árnyékával küszködött. 3 Tanulságos nyomon követni Cendrars legfontosabb versesköteteinek kiadási dátumát: a Húsvét New Yorkban 1912-ben, A transzszibériai expressz 1913-ban, a Panama 1918-ban, a Tizenkilenc elasztikus költemény 1919-ben és a Kodak 1924-ben jelent meg. Noha verseit rendre újraközölték, olykor luxuskiadásban is, 1924-től, tehát A szürrealizmus kiáltványa évétől új anyagot tartalmazó verseskötete nem ielent meg. Megválaszolhatatlan a kérdés, hogy Cendrars költőként miért hallgatott el. A szürrealizmus divatja, vagy költői vénájának elapadása miatt, vagy netán azért, mert a film és a regény fontosabbnak bizonyult számára? 1925-től, Az arany megjelenésétől egyre-másra adja ki regényeit. A szürrealisták az 1918-ban meghalt Apollinaire-t egyik szentjüknek és közvetlen elődjüknek tekintették. Reverdyt kikiáltották a legnagyobb élő költőnek, és ily módon — mint Marc Alyn állítja — megfagyasztották körülötte a levegőt. A szürrealizmus kiáltványa említi ugyan Cendrars nevét, de nem tartozott bele a szürrealisták panteonjába. Az új nemzedék képviselői közül azonban Cendrars-nak hívei is voltak. így az ifjú Robert Goffin, aki 1921-ben Brüsszelbe hívta meg előadni, tehát abban az évben, amikor Kassák Bécsben először közölte magyarul. Goffint szoros baráti kapcsolat fúzte Bretonhoz, Aragonhoz és kiváltképpen Éluard-hoz, de sem a francia, sem a belga szürrealista csoportnak nem volt tagja. Goffin, aki több cikkben, majd a Entrer en poésie [Belépni a költészetbe] (1948) és a Fil d'Ariane ('magyarul: A költészet Ariadné-fonala, 1964) című
