Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Ferenczi László: Kassák és Cendrars

FERENCZI LÁSZLÓ Kassák és Cendrars 1963-ban az Európa Könyvkiadó Húsvét New Yorkban címen megjelentette Blaise Cendrars válogatott verseit Kassák Lajos fordításában és előszavával. (Az utószót Blaise Cendrars életműve címen Nagy Géza írta.) Kassák a feltétlen azonosulás hangján szól: „Cendrars nyugtalan kóborló, bátor ítélkező és naiv gyermek volt egy személyben. Ellent mert mondani a gonosznak és az ócskaságnak, és meg tudott hatódni a nagyszerű látványoktól, a külső és belső világ gazdagságától. Nincs egyetlen kortársa, aki annyit látott, és aki annyi megpróbáltatását viselte volna el az életnek, mint ő." Kassák esszéje utalásokban, sejtetésekben és elhallgatásokban rendkívül gazdag írás. Dolgozatomban ezek közül a lehető legtöbbet szeretném érinteni és magyarázni. Tanulmányom alcíme tehát : Kísérlet egy Kassák-esszé értelmezésére. 1. Kassák büszkén hivatkozhatott arra, hogy mint szerkesztő Apollinaire és Cendrars verseit ő közvetítette először a magyar olvasóhoz A Tettben és a Mában. A Tett beköszöntő száma hozta 1915-ben Apollinaire Saint-Merry muzsikusa című költeményét Raith Tivadar fordításában. A Ma 1919 februárjában Kassák fenntartásait sem elhallgató Ady-nekrológja társaságában közölte Apollinaire tanulmányát a kubizmusról Dénes Zsófia fordításában. A Cendrars-fordítások a Ma második, bécsi korszakában jelentek meg: négy különböző számban összesen hét vers Kahána Mózes, Barta Sándor és Tamás Aladár átültetésében. Egy kivétellel a költő 1919-ben kiadott Tizenkilenc elasztikus költemény című kötetének darabjai. A kivétel a Párizs szívében című töredék. Kassák érdemeit a háttér felvillantása nem csökkentheti. Picasso képeit a budapesti közönség már 1909-ben és 1912-ben is láthatta. Tehát nem volt ismeretlen az a festő, akinek a köréhez Apollinaire is tartozott. A magyar sajtó 1910-től rendszeresen szólt az olasz futuristákról, akikkel az idő tájt Apollinaire-nek is volt kapcsolata. 1914-ben jelent meg Kosztolányi könyve, a Modern költők, a Baudelaire és Whitman utáni világköltészet antológiája. Nemcsak Verhaeren és Maeterlinck olvasható